Ha rendszerben gondolkozunk a nyugdíjas éveinkről, akkor általában nem csupán a nyugdíjmegtakarításunkra hagyatkozunk, hanem számolunk a várható nyugdíjellátás összegével is. Korábbi bejegyzésekben azonban már kifejtettem, hogy szerintem milyen feltételek mellett lehet az állami ellátástól függetlenül is nyugdíjba menni. Az akkor leírt szabály szerint a meglévő vagyonod 3%-ára érdemes úgy tekinteni, mint hosszútávon évente felélhető tőkejövedelem, így pedig az életszínvonalad 33,3-szorosát kell megtakarítanod a független nyugdíjba vonuláshoz. Ha bátrabb vagy, akár 4%-kal is számolhatsz, de akkor nehezebb években mindenképp érdemes csökkenteni a fogyasztásod.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés ezen a linken hallgatható meg!
Természetesen nem egyszerű ilyen vagyont összegyűjteni, ezért a coachingok során igyekszünk holisztikusabb vizsgálatot végezni, és reálisabb számokban gondolkodni.
Mennyit ér a nyugdíj?
Az első fontos kérdés, hogy az x éve fizetett nyugdíjjárulék mennyit is ér valójában, hiszen a korhatár elérésekor legalább valamiféle résznyugdíjra jogosult lesz az, aki rendesen adózott. A mostani adatok alapján átlagosan a nyugdíj előtti nettó bér 60-70%-át kapják a friss nyugdíjasok. Ez nyilván egy nagyon általános számolás, de ha jelenleg 600 ezer forint a nettó fizetésed (kedvezmények nélkül), akkor durván 360 ezer forinttal számolhatsz.
A probléma, hogy sokaknál az élettartam kereset nem egyenletes, és ha voltak jobb-rosszabb évek, akkor könnyen lehet, hogy mai értéken korábban sokkal kevesebbet (vagy többet) kerestél. Ha pontosabban szeretnél számolni, akkor évente egyszer ingyenesen lekérheted a nyilvántartott jövedelmeket (és szolgálati időt). Ezt érdemes néha megtenni, mert kiderülhet, ha valami hiba folytán nem került be valamilyen adatod. Ha az adott év ún. nettósított keresetét felszorzod az ún. valorizációs szorzóval, akkor ki tudod számolni az átlagkereseted. Ebből a megszolgált évek után egy szorzóval kiszámolják a „megszolgált nyugdíjat” (negyven évnél ~0,8 a szorzó). Ezután már csak az ún. degressziót végzik el, hogy túl sok nyugdíjad ne legyen.
Nem szeretném a posztot túl hosszúra nyújtani, ezért szerepljen itt egy példa: ha mai értéken nettó 600 ezer forintot kerestél 40 év aktív szolgálat során (!), akkor durva számolással 430 ezer forint körüli nyugdíjad lenne.
Ha 600 ezer forintból szeretnél élni nyugdíjasként (vagyis 170 ezer forinttal támogatnád az életszínvonalad), akkor nagyjából 68 millió forint helyesen befektetett tőkére van szükséged.
De mi van, ha?
Ahogy korábban már írtam róla, a nyugdíjkassza legkevésbé fájdalmas kiegyensúlyozása a korhatár emelése. Ez azzal jár, hogy az olvasók közül sokan lesznek, akik nem akarnak majd az aktuális korhatárig (teljes állásban) dolgozni. Ez két oknál fogva is fáj. Egyfelől finanszírozni kell a korai nyugdíjat, másfelől a rövidebb szolgálati idő miatt az ellátás összege is alacsonyabb lesz.
Én általában azt szoktam mondani, hogy érdemes nagyon alacsony reálhozammal számolni, mert ritka az az eset, hogy valaki a befektetéseiből gazdagszik meg. A múltból nagyon szép történeteket lehet hallani (az S&P500 gyönyörű reálhozamokat biztosított az utóbbi 100 évben), de sajnos ez a jövőre nézve semmit nem mond. Ahogy az sem igaz, hogy ki tudjuk választani a következő S&P500-at. Ezért érdemes 1, max 3%-os reálhozammal számolni. Vagyis ha minden évben reálértéken ugyanakkora összeget teszünk el, akkor nem a hozamból, hanem a megtakarításból gazdagszunk meg. Bárki, aki mást mond, az vagy szakmailag, vagy morálisan nincs a helyén. Az egyszerűség kedvéért minden szám mai értéken (vagyis az infláció figyelmen kívül hagyásával) szerepel.
Tehát a legegyszerűbb számítás szerint, ha a már említett 600 ezres életszínvonalon szeretnél élni 65-től 72 éves korodig, akkor ~50 millió (600ezer*12*7) forintra lesz szükséged. Mivel további 7 év hiányzik majd a szolgálati idődből, ezért az eredeti 68 milliós összeg 84 millióra nő. (A jelenlegi szabályok szerint a degresszió előtt az átlagjövedelmedet 14 százalékponttal alacsonyabb számmal szorozzák meg ilyen esetben – ez a szabályozás addig változhat.) Vagyis 5 év pihenést további 66 millió forinttal tudtunk megváltani.
Életszínvonal
Érdemes a nyugdíjaskori életszínvonalról is beszélni egy kicsit. Vannak jó és rossz híreim is. A jó, hogy bizonyos költségek ekkor már nem merülnek fel. Általában a gyermekek kirepültek, az ingatlan tehermentes, és a munkába járáshoz kapcsolódó költségek sem jelentkeznek. A rossz hír viszont, hogy érdemes erőforrást biztosítani a hobbikra, utazásokra, egészségügyi ellátásokra. Végig kell gondolni, hogy mik azok a lehetőségek, amikkel szeretnénk élni. Könnyű alulbecsülni ezeknek a költségét, de érdemes végiggondolni: mit csinálsz majd, amikor van évente ~360 szabadnapod?
Persze előfordulhat, hogy a korábbi munkahelyed, foglalkozásod lehetővé teszi a nyugdíj melletti keresetkiegészítést, ami további fedezetet nyújthat az emelkedő kiadásoknak.
Összefoglalás
A bejegyzésben említett számok erősen hipotetikusak, nagyon sok bizonytalanság van bennük. A lényeg, hogy általában a blog olvasói nehezen lesznek elégedettek az állami ellátással (még ha a helyzet közel sem annyira vészes, mint ahogy az értékesítők beállítják). Sajnos ez igaz 10 és 40 év múlva is. A legjobb, ha minél hamarabb szisztematikus befektetési stratégiát kezdenek el, ami a céljukhoz segíti őket.
Te kiszámoltad már a várható nyugdíjad összegét?
Szerintem ami mindenképpen nagy igazság, hogy a befektetés azért fontos, hogy ne (nagyon) veszíts a felhalmozott vagyonod reálértékéből, annak növelésére főleg megtakarításból van lehetőség.
Ami nekem fontos, hogy olyan hobbikat válasszak, amik nem viszik, inkább lehetőség szerint termelik a pénzt.
A matek fontos része az is, hogyha az életszínvonaladból levágsz havi 10000 forintot, akkor az 1-3%-kal számolva olyan, mintha felhalmoztál volna 4-12 millió forintot. Szóval havi egy plusz kávé az nem 200 forint, hanem 80000-240000, egészségedre.
Az utazásnak, mint üdülésnek személy szerint nem látom értelmét, szerintem a fogyasztói társadalom koncepciója.
Amin én mostanában (50 évesen, 5-6 évvel a tervezett korai nyugdíjba vonulás előtt) töröm a fejem, az az, hogy milyen jellegű egészségbiztosítást lenne érdemes (majd? most?) kötni, figyelembe véve az állami egészségügy frenetikus állapotát. Mik a fő kockázatok, amik feltehetőleg jelentős költséggel járhatnak és magánegészségügybe érdemes/muszáj vinni? Műtétek általában? Onkológiai diagnózis? Nyilván a fogorvos, de arra szerintem nem nagyon van biztosítás.
Eredeti kérdésre: azt feltételezem, hogy valamilyen nyugdíjat kapok majd, amit elég nehéz kiszámolni, mert mi van, ha jövőre átírják a szabályokat. Alapvetően a célom, hogy a korai nyugdíjba vonulás időpontjára (=gyerek saját lábára áll) a megélhetésünk 40x-ese legyen félretéve, ugye ez nulla reál hozam mellett is elég 95 éves koromig, ha mindketten megéljük („asszony, ha egyikünk meghal, én beköltözöm a városba”:-) ). Plusz aprópénztermelő hobbik. Plusz előbb-utóbb valamilyen összegű nyugdíj mindkettőnknek. És nyilván előfordulhat, hogy dolgozni is kell egy ideig, ha úgy alakul.
A hobbikkal pénzkereset csak addig jó, amíg elvárás nem lesz belőle. Azután könnyen belekeseredik az ember.
Az élet/egészségbiztosítás egy nehéz dolog, az egyik fizetős (bár biztosító jelleggel működő) szolgáltatóval nemrég gyűlt meg a bajom (bár kétségtelen, hogy fogadtak és meggyógyítottak). Félek, hogy jó megoldás nincs, csak hogy kicsit fölélövünk a megtakarításnak, és fizetünk, ha odaérünk.
Nekem 53.830 forintot küld havonta a nyugdíjfolyósító. Ezt a pénzt 18 éves korom óta kapom, persze 18 éves koromban még alacsonyabb volt az összeg, valahol 30.000 forint körül volt*1*. (Rokkantsági járadékot kapok 18 éves koromtól kezdve a nyugdíjfolyósítótól, mert 100%-os munkaképesség csökkenésem van gyerekkorom óta agykárosodás miatt.)
*1*Megnéztem a papírt és a pénz folyósítás kezdete 2005.12.01. és 27.450 forint szerepel a papíron.
A medián bér 300k, a medián nyugdíj 180k. Ez a magyar valóság, tehát szerintem érdemes ebből kiindulni, és nem 600k ból.. Látszik, hogy kb 60%-a a nyugdíj a bérnek a gyakorlatban. Na most ehhez képest amit érdemes megfontolni, hogy ki mennyire van jobb/rosszabb helyzetben az átlagnak tekinthető mediántól, és hogy később hol szeretne lenni akár nyugdíjasként. Az látszódik a korfa alapján, hogy az állami nyugdíjrendszer ennél csak kevesebbet fog tudni nyújtani mint jelenleg, tehát 15-20 éves távon biztosan várható a korhatár emelése 65 évről, ill. hogy kisebb lesz a kezdő nyugdíj, mint ez a kb 60-80% . Az egy jó kérdés, hogy vki úgy akar e meghalni, hogy felél majdnem mindent, mert úgyse viheti magával, vagy pedig az eredeti tőkét örökül hagyja. Nyilván itt a fő bizonytalanság, hogy nem tudjuk meddig fogunk élni. Én személy szerint alacsonyabb életszínvonalon élek mint a fizetésem, a megtakarításból növelem a tőkét, nyereséget visszaforgatom, és várom, hogy mikor érem el a tőke jövedelemből azt a bevételt, amiből jelenleg megélek, de hogy utána mit fogok csinálni, azt még nem tudom. Az is lehet, hogy részmunkaidőre váltok, vagy keresek olyan munkát, amit jobban szeretek mint a jelenlegit, de mondjuk nem fizet olyan jól, esetleg vmilyen hobbit próbálok monetizálni. A lényeg, hogy érdemes mindig több lábon állni. Sajnos a nagy képen annyi a bizonytalan rész, ahol ha egy dolog változik, az egész képlet/eredmény változik, és annyi a váratlan esemény, hogy nagyon nehéz okosnak lenni, de butának maradni meg nagyon veszélyes. 🙂
Szuper cikk! Jó hogy írsz erről a témáról is. 🙂
Egy ponton vitatkoznék: azt írod, hogy „a nyugdíjkassza legkevésbé fájdalmas kiegyensúlyozása a korhatár emelése.” Erről a nyugdíjhoz közeledők egészen mást gondolnak, nézd csak meg bármely kommentszekciót, amikor a magyar sajtóban csak gondolat szintjén előkerül a korhatáremelés. Élőben nem kívánom senkinek azt a cunamit, ami ilyenkor virtuálisan a szerző nyakába zúdul… A magyar helyzet pedig ma különösen kifeszített, európai összehasonlításban a korhatárunk (65 év) a középmezőnyhöz tartozik, várható élettartamban viszont az utolsó helyekért versenyzünk. Szóval csak annyi az észrevételem, hogy nagyon is fájdalmas dolog a korhatáremelés, még ha közép-hosszú távon elkerülhetetlen is lesz.
Hajrá a további munkádhoz, blogoláshoz!
Köszi! Remélem senki gondolkozik az egészségügy és megelőzés lerohasztásában, mint nyugdíjkassza-kiegyenlítő tevékenység, nem tudom, hogy erre utaltál-e. 🙂
Igen, kétségtelen, hogy fájdalmas, de a lassan megfőni készülő békát el lehet vele érni, még ha a munkaképtelenséggel is kell
Ha a nyugdíjasok ellátását csökkentenénk, akkor egy stabil szavazóbázist hoznál rosszabb helyzetbe. Ezt sok politikusnak fájdalmas lépés. :s