Az előző bejegyzésben egy alkalmazott nyugdíjazásához szükséges összeget számoltuk ki, most pedig a vállalkozók helyzetét fogjuk megnézni. Igyekszem a helyzetet bemutatni, és azt is, hogy miért nehéz nyugdíjra vállalkozóként megtakarítani. A múlt heti bejegyzést itt olvashatod.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés ezen a linken hallgatható meg!
A legtöbb vállalkozó katásként 50 ezer forintot vagy a kötelező minimumjárulékot fizeti. A KATA összege alacsonyabb nyugdíjalapot képez, mint a minimálbér, ráadásul még a szolgálati időben is kevesebbet jelent. Az egyéb vállalkozók által fizetett járulékminimum legalább a minimálbért eléri, de az sem valami sok. Az átalányadózás egy kellemes kivétel lehetne, hiszen ott a jövedelem (vigyázz, nem a bevétel!) járulékalapot is képez, de az adó és járulékmentes rész miatt az ő nyugdíjuk is elkeserítő lehet. Vagyis a vállalkozók nyugdíjellátása meg sem fogja közelíteni a korábbi bevételeiket.

A jelenlegi adatok alapján az átlagos nyugdíjas az utolsó nettójának ~60-70%-át kapja meg kezdő nyugdíjként. Ez alapján, ha a vállalkozási tevékenységet nem akarjuk folytatni, akkor nem csupán a kapott ellátás felét kell még előteremtenünk, mint az alkalmazottaknak, hanem az osztalékból (vagy adómentes jövedelmekből) szerzett összeget is. Ez pedig akár többszöröse is lehet a nyugdíjalapot képző jövedelemnek.
Mennyit takarítsak meg?
A legegyszerűbb szabály szerint minden, nyugdíjalapot nem képző jövedelmünkből tegyünk el minimum 10%-ot nyugdíjra. Folyamatosan, 40 évig. Ha megfelelően fektettük be, akkor várhatóan a nyugellátáshoz hasonlóan, az átlagjövedelmünkkel korreláló összeget tudunk majd felhasználni.
Problémák
Az életszínvonalat szeretjük folyamatosan emelni, és amikor a bevételek jó magasak, akkor hajlamosak vagyunk a lehetőségek széléig emelni. Ez egy nagyon stabil munkaviszonyban működhet, de a vállalkozókra különösen igaz a jövedelem ingadozása, így ennél okosabbnak kell lenniük.
Tehát az első lépés, hogy meg kell határozni a fenntartható életszínvonalat. Ennek általában közel kell lennie az alkalmazottként megkereshető munkabérhez, de a legjobb, ha az életszínvonalad a legjobban fizetett munkavállalódéval egyezik meg.
Megértem, ha ezt a szabályt a vállalkozóknak két okból is nehéz elfogadnia. Az egyik, hogy sokan közülük masszív kockázatok vállalásával lettek sikeresek. Ezért ha azt mondanám nekik, hogy a személyes pénzügyeikben (és befektetéseikben) legyenek konzervatívak, nem értenék, hiszen nem ezt a mintát szokták meg. A másik ok, hogy így részben elmarad a kemény munka jutalma (vagy legalábbis nem lesz közeli visszacsatolás). De ha ezeken túl tudunk lépni, akkor gyorsan megoldódhat az életünk anyagi része.
Minden más (ami a vállalkozásból biztonsággal felvehető), nyugdíjmegtakarításként kezelhető, még akkor is, ha előfordulhatnak olyan rövid időszakok, amikor az életszínvonal fenntartása érdekében csökkenteni kell ezt az összeget.
Az eredmény
A jó hír, hogy vállalkozóként sem kell örökké alacsony életszínvonalon élni. Akkor költhetsz többet, amikor már minden esélyed megvan, hogy egy magasabb életszínvonalat is tudsz támogatni a befektetéseidből akkor is, ha a vállalkozás valami oknál fogva nem termel tovább. Ez azt jelenti, hogy a vagyonod 3%-a éves szinten közel van a mostani életszínvonaladhoz.
Vagyis ha például 50 évesen havi 600 ezer forintból élsz (saját ingatlan nélkül), akkor az állami nyugdíjat figyelmen kívül hagyva, a saját lakáson kívül rendelkezz ~200 milliós vagyonnal, hogy némileg emelhesd az életszínvonalad. Ha minimálbérnek megfelelő járulékokat fizettél egész életedben, akkor elég lehet 150-160 milliós vagyon is.
Ez rengeteg pénz!
Igen, ahhoz, hogy az ember magas életszínvonalat engedhessen meg magának, sok pénzre van szükség. Ez egy hatalmas kulturális szakadék ahhoz képest, hogy vállalkozók többtízmilliós autóval furikáznak, miközben egy áfabevallásra vannak a csődtől. Ha mindig az aktuális életszínvonaladat maximalizálod, akkor csupasz fenékkel költekezel.
De azért annyira mégsem sok pénz. Aki nettó 600 ezer forint nyugdíjjal szeretne nyugdíjba menni, az ~72 millió forint fizetett be az államkasszába nyugdíjjárulék címén, és a munkáltatója is körülbelül ennyit (mai értéken, reálhozam nélkül). Vagyis annak ellenére, hogy nincs tulajdonjoga (a nyugdíjat, mint biztosítási terméket vásárolta), alig vontak el tőle kevesebbet, mintha magának takarított volna meg, a reálhozamot pedig teljesen elvesztette. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a jövőben változhatnak az ellátás szabályai.
Tehát a rengeteg pénz csak akkor rengeteg, ha egyben kell félretenni. Ha folyamatosan tartott életszínvonal mellett rendszeresen megtakarítunk, akkor nagyon ritka esetben menekülünk csak meg a megfelelő nyugdíjmegtakarítástól. Ha pedig érdekel, hogy a félretett összegeket hogyan érdemes befektetni, szeretettel várlak a befektetési oktatásomon.
Ha szolgáltató egyéni vállalkozó vagy, mindenképp csekkold a magamatkonyvelem.hu szolgáltatásait (ne feledd, hamarosan itt az SZJA időszak).
Legutóbbi hozzászólások