Mi a fontosabb: egy vírus legyőzése vagy a gazda(g)ság fenntartása?

Mielőtt nekikezdenék, hadd szögezzem le: sem vírusszakértő, sem makroközgazdász nem vagyok, annyit tudok erről a vírusról, amennyit a média (össze-vissza) harsogott, így inkább csak általánosságban gondolkodom. A véleményedet megoszthatod a kommentek közt, de kérlek, ezt tiszteletteljesen tedd meg. Akkor nézzük, hogy egy fertőzés vagy a gazdaság a fontosabb-e.

Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem.

A gazdaság egy összekapcsolt rendszer

A gazdaság jelenleg egy nagyon komplex rendszer. Amikor valaki a gyártószalag mentén összecsavaroz két alkatrészt, valószínűleg nem tudja, hogy a kész termék kinél fog landolni, hány kézen fog keresztül menni, mire kidobják. Arról nem is beszélve, hogy az anyagokat, amivel dolgozik valószínűleg egy másik országban bányászták, egy harmadikban nemesítették. Egy autó, egy üdítő vagy egy péksütemény értékesítéséből közvetlenül vagy közvetve százezrek laknak jól. A péknek azért van munkája, mert a postás fizetést kap a levelek kihordásáért (és így van miből péksüteményt vennie), a postásnak azért vannak levelei, mert laknak más emberek is a városban, ahol azért laknak emberek, mert van egy gyár, ahol tudnak pénzt keresni. Éppen ezért, ha megszakítod ezt a körforgást, akkor nagyon hamar bajba kerülhetsz.

Leállás hatásai

Ha leállítod a gyárat, akkor a postás és a pék is munka nélkül maradhat annak ellenére, hogy soha nem is jártak a gyárban. Egy működő gazdaságban a pénz forog. A te megtakarításod valakinek a hitele lesz. A cégeknél levő pénzt a tulajdonosok (akik magánemberek) egyszer szeretnék visszakapni, hiszen nekik is abból lesz autójuk, házuk és péksüteményük. Ennek a körforgásnak a leállítása komoly következményekkel járhat. Nem azt mondom, hogy egy kis leállástól megáll a gazdaság, de pár százalék visszaesés is jelentős megszorításokkal jár. Csak gondold el, hogy mennyire nehéz egy élettartamon keresztül a fizetésed 10%-át nyugdíjmegtakarításba tenni (bár szerintem nem az)! És te, aki ezt olvasod, valószínűleg a szerencsésebb emberek között vagy. Amikor egy-egy iparágat jobban érint egy válság, mint másikat, akkor sokan lesznek, akiknek nem 10-20%-ról kell lemondani, hanem mindenről.

Az emberek fizetés híján ilyenkor a (nyugdíj-) megtakarításaikból élnek, tehát hosszú távú következményei vannak egy pár hónapos leállásnak is. Így sok esetben nem az a kérdés, hogy megmentsük-e a veszélyezetetetteket, hanem hogy a mai emberek egy része haljon meg egy fertőzésben, betegségben, vagy más emberek egy részét tesszük ki a jövőbeli (vagy éppen jelenbeli) szegénység veszélyeinek.

A munkanélküliség, a gazdasági lassulások, leállások közvetlen negatív hatásokkal járnak, különösen a férfiakra nézve. Depresszió, alkoholizmus, nem ritkán öngyilkosság kíséri ezeket a helyeket. Elég körbenézni azokban a városokban, ahol a szocializmus után nem érte meg cégeket alapítani. Egy üzlet van tele minden nap: a kocsma. Egy pályakezdő teljes karrierjét visszaveti, ha a lezárások miatt nem talál munkát.

Tehát

Könnyű azt mondani, hogy mondjunk le a tömegrendezvényekről, kocsmák nyitvatartásáról, esetleg iskolákról (vagy az azon kívüli programokról), de ezekből is emberek élnek. Olyan emberek, akik bevásárolni, étterembe és pékségbe járnának. Ha lenne rá pénzük. Rájuk ki gondol? De továbbmenve, ha az iskolákat, óvodákat is be kell zárni (aki látott már gyereket, tudja, hogy ott nem lehet megfogni a vírust), akkor a családosok egy nagy része kiesik a munkaerőpiacról.

Ráadásul mennyi ideig lehet ésszerűen betartatni a korlátozásokat (különösen, ha sikeres a vírus lassítása, így kevés a – halálos – megbetegedés)? Hónapokig, évekig?
Minden korlátozás kellemetlen. Nyilvánvalóan a fiatalok, akik egyébként sem a szabálykövetésről híresek, fogják először feszegetni a határokat. Vajon meddig, milyen eszközökkel éri meg betartatni a szabályokat?

A másik oldalon pedig ott van a nagy bizonytalanság: nem tudjuk, hogy hány emberáldozat lesz (akár halott, akár sérült), még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogy mennyivel lesz magasabb az éves elhalálozás.

Még ha birtokunkban is lenne minden információ, akkor is nagyon nehéz lenne latba vetni ezeket, hiszen etikai és egészségügyi-gazdaságtani kérdéseket vet fel. Egy 80 éves életének a megmentése ugyanannyit ér, mint egy 25 évesé? Ki mer erre válaszolni? Pedig végeredményben most úgy tűnik, hogy a kérdés: az aktív korúakkal szúrunk ki jobban, vagy az idősekkel.

Megoldás?

Sem most, sem későbbi vírusoknál nem tudok válaszolni arra, hogy hogyan érdemes kezelni a problémát. Sajnos nem olyan egyértelmű, mint hogy megállítjuk a gazdaságot, hirtelen eltűnik a vírus, és mindenki boldog lesz. Ha te olyan „szerencsés” helyzetben vagy, hogy téged nem nagyon érintene meg egy hónap fizetetlen szabadság, akkor rád jut 10 ember, akinek ez egyenlő lenne a katasztrófával. Arról nem is beszélve, hogy nincs is lehetőség teljesen leállítani mindent. Mennyi ideig bírnád vásárlás, rendőr, orvos vagy tűzoltó nélkül? És akkor nem is beszéltünk az áramról, vízről és fűtésről. De az, hogy mi létszükséglet sem nyilvánvaló: egy számítógép, tévé elromlása a világtól való teljes elzárást jelentheti valaki számára.

Nem szabad elfelejteni, hogy a döntéshozók számára a szavazatvásárlás a legfontosabb, míg a veled vitatkozónak ugyanúgy a kárminimalizálás a célja, mint neked. A különbség lehet, hogy csak annyi, hogy amíg te az emberéletek direkt mentését tartod legfontosabbnak, addig a másik az emberéletek indirekt mentését – hogy senki ne kerüljön gazdaságilag és szociálisan lehetetlen helyzetbe.
Te mit gondolsz, fertőzés vagy gazdaság? Hogyan tudnánk dönteni?

Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra hogy megoszd a fertőzés vagy gazdaság bejegyzésem).

• Facebook

Korábbi tartalmak:

A költségkövetés rendszerei: Te mivel követed a pénzügyeidet?