A demokratikus országok (és a felszínen az autoriter országok is) rengeteg erőforrást fordítanak a korrupció felszámolására. Azt szeretném most megvizsgálni, hogy mi ennek az oka, illetve mi vezetett oda, hogy a világ legnagyobb hadereje lassan fél éve csak visszavonul egy sokkal kisebb országban.
A téma szorosan kapcsolódik a múlt heti „miért nem hiszünk autoriter országoknak” című bejegyzésemhez, ha még nem olvastad, kattints a linkre. A mai bejegyzés a Perun Youtube csatorna videója alapján készült, angolul tudóknak ajánlom azt is. A videó példákkal bemutatja, hogyan valósul meg egyes szinteken a hűtlen kezelés.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A korrupció problémáját három pontban lehet összefoglalni:
- rossz hatékonyság,
- rossz morál,
- rossz motiváció.
Rossz hatékonyság
Azok a beszerzések, ahol a döntéshozók nem pártatlanul döntenek, nem lesznek hatékonyak. Itt általában azokra a túlárazott közbeszerzésekre gondolunk, ahonnan vissza van osztva a prémium egy része. Mivel nagy hatást gyakorol másokra, így ez sem elfogadható, de ez talán még a legkisebb probléma. Ennél gyakoribb, és a szervezetet jobban befolyásoló eset a minőségi korrupció, vagyis az alacsonyabb minőségű termék megvásárlása, mivel így könnyebben fenntartható a versenyhelyzet látszata. Az árverseny megnyerése után pedig sokkal nehezebb bizonyítani, hogy rosszabb a minőség.
Ennél is rosszabb, ha mennyiségben történik a korrupció, mert akkor be kell vonni más személyeket is az ügyletbe. Ha 100 ezer megrendelt fegyverből 90 ezer kerül leszállításra, akkor nemcsak az elbírálót, hanem a raktárost is le kell fizetni, valamint nyilván kell tartani a nem létező készletet is.
Rossz morál
Ha azt látod, hogy körülötted mindenki lop, akkor te miért ne tennéd? Kishazánk egyik legnagyobb morális problémája, hogy mivel mindenkinek van valami a füle mögött, sokan nem is mernek felszólalni a tolvaj politikusok ellen. (Vagy ami még gonoszabb, belekezdünk a „másik oldal is ezt csinálja” önámításba.) Így aztán garantáltan nem lesz jobb. Így tud egy kismértékű korrupció nagyon mélyen beivódni a szervezetbe.
A bejegyzés elején említett videó bemutatja, hogy az egyes szinteken történő hűtlen kezelés valószínűleg hogyan tette teljesen alkalmatlanná az orosz hadsereget. A legfelső vezetők kenőpénzeket kaptak különböző szerződésekért (néha olyanokért is, aminek soha nem volt teljesítése), a beszerzők soha nem létező szállítmányokat vettek át, a közkatonák pedig vittek mindent, amit mozdítani lehet (ha mást nem, gázolajat). A megelőző karbantartást pedig vagy nem, vagy csak tessék-lássék módon végezték el. Egy hadseregben, de egy cégben is ezek okozhatják a legnagyobb károkat. Egy pármilliós harckocsi kábeleinek kivétele termel párszáz dollárt, de egy nagyon drága eszközt tesz harcképtelenné. A megelőző karbantartások kihagyása okoz néhány óra plusz pihenést, de életek múlnak azon, hogy lerobban-e egy harckocsi. Lehet érvelni akár amellett is, hogy a korrupció jelenléte ezen a szinten okozza a legnagyobb kárt.
Rossz motiváció
A végső probléma, ami miatt tönkreteszi a korrupció a szervezeteket, hogy a döntéshozók motivációja nem fog egyezni a szervezetével. Ha a zsebem tömése a célom, akkor a szervezet sikeressége csak másodlagos lehet. Ezért gyakran előfordul, hogy a szervezet erőforrásai – különösen a munkaerő – a vezetők személyes eszköztárává válnak.
A beszállítóknál is hasonlóan rossz lesz a motiváció. Ha a fejlesztésnél jobb hozammal jár a lefizetés, akkor a sikeres beszállító sem a fejlesztésbe fog pénzt fektetni.
Ennél is szomorúbb, ami a kinevezések szintjén működik. Korrupt szervezetekben fontos pozíciókba azok kerülnek, akik „megbízhatóak”, nem azok, akikre szükség van. (És akkor még nem is beszéltünk a megvásárolható pozíciókról.) Ez a fajta kontraszelekció nem csupán csökkenti a hatékonyságot, hanem a hatékony embereket is teljesen demotiválja. Ki szeretne egy félnótás vezetőt maga fölé?
Tanulhatunk ebből valamit?
Az egyik, hogy nagyon kevés korrupció hatalmas károkat tud okozni. Nem elég, hogy „lopnak”, de kialakul a lopás kultúrája. Hiszek abban, hogy a politikusok lopása tönkretesz egy országot, de nem feltétlenül közvetlenül. Nem nagyon tud politikus annyit lopni, hogy komoly pénzügyi károkat okozzon, de tönkre tudja tenni az emberek bizalmát a rendszerben, el tudja érni, hogy minden motivációjuk meglegyen a lopásra. Ha pedig egy társadalom nagyobb része lopni szeretne, akkor soha nem lesznek leváltva a tolvaj politikusok sem. A legfontosabb azonban, hogy a korrupcióval úgy lehet hatékonyan felvenni a harcot, ha neked semmi nincs a füled mögött.
Ezen könnyed téma után: mivel közeleg a karácsony, a befektetési oktatásom vagy a pénzügyi coaching egy megfelelő ajándék lehet a megfelelő ember számára.
A cochingot azoknak ajánlom, akik még nem találják az útjukat a pénzügyekben, míg az oktatás inkább azoknak való, akik nem mernek kilépni a bankbetét-állampapír-készpénz szentháromságból annak ellenére, hogy már van befektethető tőkéjük.
Ha érdekel, vedd fel velem a kapcsolatot a lenti formon.
Szerinted van esélyünk kilábalni a korrupcióból?
Nincs 🙁
Szerintem ezért nincs:
„A legfontosabb azonban, hogy a korrupcióval úgy lehet hatékonyan felvenni a harcot, ha neked nincs vaj a füled mögött.”
Akkor hogyan lesz jobb?
egyelore szabad vandorlas van az union belul
🙁
Csak egy apró nyelvatannáci szösszenet. Elnézést is kérek érte.
Vaj van a fejeden, vagy van valami a füled mögött. Ez két külön szólás, ne főzzük már össze.
Egyébként korrekt cikk és sajnos minden mondatával egyet kell értenem.
e-mail címed kivettem a nevedből – a botok miatt nem annyira érdemes így megadni 😉
Köszi a hozzászólást, egyáltalán nem bánom, javítottam is a bejegyzésben. 😉
Utolsó modatodban emlíett eredmény kivitelezésével kapcsolatban felmerülnek kétségeim, ha olyan országban van valakinek termőterülete, ahol az igazság szolgáltatóipara nem valóság-leírási hanem igazság-stratégiai kérdéskört követ. Ekkor már pénzért mindig bevonható lesz olyan harmadik fél bármilyen ügybe kártevőfertőzésként úgy stratégiailag, hogy bárki harmadik személy füle mögé olya vajat tudjon köpülni amely annak pusztulását okozza, akármilyen ápolt is volt annak fülárnyéka előtte. Így aztán a tolvaj társadalom azt is a fertőzés lehetséges részesének tudja potenciálisan tekinteni bármikor, aki nem akar annak a fertőzésnek része lenni.
Ebből adódóan úgy vélem, erre a megoldást, a mezőgazdaságban régóta használt vegyszermentes öko stratégia passzív és aktív verziója mutatja. Ennek kapcsán, nem elégséges védekezés a felülfertőzés ellen, a korrupciót azzal kizárni, hogy a füle kertjét mosással és renddel passzívan tisztán tartja valaki, a tiszta udvar rendes ház tábla régi ideológiai bázisa szerint.
Az oda vajaló invazív és fertőzött kártevőket aktívan is össze szedve, elégetve majd trágyának beásva, kell kármentesíteni és megvédeni a virágzó kerteket és a szomszédos birtokokat is, a későbbi vissza fertőződés potenciális lehetőségétől is. Ez után számíthatunk csak valódi korrupciómentes megoldásra kiskertünkben, és egészséges háztáji termelésű, fogyasztható termésre életünkben, a korrupcióból való kilábalás kapcsán is.