Aki figyeli a világgazdaság alakulását, minden bizonnyal tud arról, hogy Kína gazdaságának mérete hamarosan utoléri az Egyesült Államokét. Erősnek tűnő bizonyítékok vannak azonban, amelyek szerint messze vagyunk ettől a ponttól.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A Money & Macro Youtube csatorna beszámolt egy kutatásról, mely szerint Kína gazdasága akár 60%-kal is kisebb lehet, mint amekkorának hisszük. Sajnos a kutatás alátámaszthatóságát nem tudom értékelni, de a bejegyzés lényege nem is ez. A cél az lenne, hogy megértsük, miért teljesen reális egy ilyen állítás.
Aki dolgozott már bármilyen cégben, tudja, hogy sokszor nagyon erős motiváció van arra, hogy szebbnek mutassuk be a helyzetet, mint amilyen valójában. Ez egyfelől teljesen normális, sőt, lehet érvelni amellett is, hogy már a „reális” bemutatás is egy átverés része, de nem ezért vagyunk itt. A probléma akkor kezdődik, ha túl erős lesz a motiváció a realitások elrejtésére, és az alternatív valóság létrehozására. Rövidtávon nagyon szép látszatot lehet vele elérni, de hosszú távon hihetetlenül káros.
Gondolom, mindenkinek vannak emlékei a tervgazdaságról, ha nincsenek, akkor Hofi viccét érdemes meghallgatni arról, amikor a tervet egy malacra nézve volt muszáj felülteljesíteni.
Autoriter vezetés
Nem meglepő módon egy autoriter vezetés tökéletes táptalaj a hamis jelentéseknek. Ha tilos leírni a valóságot, akkor senki sem fogja ismerni azt. Ez a versenyszférában általában viszonylag hamar kibukik; ha egy jelentések szerint szuperprofitábilis cég még évek növekedése után sem rendelkezik kifizethető osztalékkal, akkor az felvet néhány kérdést.
Állami szinten azonban sokkal szomorúbb a helyzet. Ha fékek és ellensúlyok hiányában ugyanaz nevezi ki a jelentés vezetőjét, mint akinek a karrierje függ a jelentéstől, akkor nem nehéz elhinni, hogy a jelentés nem lesz pártatlan. Ráadásul diktátoroknak még ellentmondani sem tud senki, a legrosszabb esetben csak leépítik az állami feladatokat és a szociális ellátásokat egy szegényebb ország szintjére. Megfelelő médiatúlsúly esetében azonban ez (szinte) senkit nem zavar.
Kína esetében pedig az is előfordulhat, hogy a tények által megzavart emberek eltűnnek egy időre – vagy örökre. Kevésbé szigorú országokban csak plakátokra helyezik az ellentmondókat, esetleg a családjuk ellen indítanak pereket.
Befektetési oktatás során, amikor Kínáról beszélünk, sokan csodálkoznak, hogy mennyire magasra értékelem az országkockázatot. Azt kell látni, hogy Kínában egy diktatúra van. Országukban kétféle tény létezik: az egyiket a párt mondja, a másikért börtönbe zárnak. Ennek megfelelőek a céges jelentési rendszerek is, és ezért van nagy bizonytalanság a nyilatkozatok hitelességével kapcsolatban is.
Erre nagyon jó példa a nemrég közölt hír, miszerint Kína véget vetett az országon belüli szegénységnek. A hír igaz: levitték olyan alacsonyra a szegénységi küszöböt, hogy aki ez alatt él, az nyilvánvalóan halott.
Két gond a Kínai befektetésekkel
Az egyik, hogy még tőzsdére vitt cégek esetében is előfordul, hogy egyik napról a másikra megszüntetik a profitmotivációjukat, ezzel értéktelenné téve a tulajdonosi tőkét. A másik, hogy a tulajdonjog nem egészen úgy működik Kínában, mint nyugaton. Szocialista országként a föld 100%-ban állami (népi) tulajdon, ezt csak bérbe venni lehet. A külföldi befektetők különösen rossz helyzetben vannak, az éppen aktuális politikai helyzettől függően van veszélyeztetve a tulajdonuk. A „kritikus” iparágak cégeibe csak ún. VIE (variable interest entity) rendszerben lehet „befektetni”. Ez egy cég, aminek szerződése van a kínai céggel, hogy megkapja a profitját a rendelkezésre bocsátott tőkéért cserébe. Ez jelenleg működik, de soha nem lehetsz biztos, hogy mikor lesz törvénytelen egy ilyen szerződés.
Egyébként én személyesen senkinek nem ajánlom az autoriter társadalmak cégeibe való fektetést, még akkor sem, ha itt van hely a növekedésre. Ebbe a kategóriába tartozik Oroszország, Törökország és még hazánk is, bár ez utóbbi mérete okán sem nagyon fér be egy portfólióba.
Mi utal a kisebb kínai GDP-re?
A gazdasági aktivitás erősen korrelál az éjszakai fénnyel. A tanulmány írója (Luis Martinez) azt találta, hogy diktatórikus országok a fényszennyezés növekedésénél évről évre magasabb növekedést jelentettek. Persze ez önmagában jelenthetné akár azt is, hogy környezettudatosabbak, de ezt elég nehéz lenne alátámasztani. Martinez állítólag egyéb lehetséges okokra is megvizsgálta a 183 ország adatát, és egyik sem okozott jelentős eltérést.
Egyébként korábban egy volt kínai vezető is hangoztatta, hogy megbízhatatlanok a GDP számaik. Ez összecseng Martinez kutatási eredményeivel.
De ha érdekel mélyebben a téma és tudsz angolul, akkor ajánlom a Money & Macro videóját.
Persze az életedet nem fogja befolyásolni egy távoli ország fontos mérőszáma. Közgazdászoknak azonban érdekes lehet a tudat, hogy a kínai GDP arányos államadósság sokkal magasabb lehet, mint amit gondolunk, ezáltal sokkal jobban ki vannak téve a gazdasági viharoknak. Befektetőként pedig egy fontos tanmese lehet a diktatúrákkal kapcsolatban. A diktatúrába fektetéssel nemcsak finanszírozzuk a rezsimet, de könnyen lehet, hogy a hozamunk is csalódást fog okozni.
Ezen könnyed téma után: mivel közeleg a karácsony, a befektetési oktatásom vagy a pénzügyi coaching egy megfelelő ajándék lehet a megfelelő ember számára.
A cochingot azoknak ajánlom, akik még nem találják az útjukat a pénzügyekben, míg az oktatás inkább azoknak való, akik nem mernek kilépni a bankbetét-állampapír-készpénz szentháromságból annak ellenére, hogy már van befektethető tőkéjük.
Ha érdekel, vedd fel velem a kapcsolatot a lenti formon.
Szerinted reális, hogy 60%-kal kisebb Kína gazdasága? Esetleg a felét elhinnéd?
Abszolút hihető számomra, hogy sokkal-sokkal kisebb kína gazda(g)sága, mint amit kifelé mutatnak.
Alapvetés, hogy amit ellenőrizetlen emberek irányítanak, ott senki sem tudja, mi folyik valójában. És Kína érdeke, hogy nagyobbnak lássák, mint valójában.
Egyébként gombfoci, ami ott megy. Egy nyugati típusú gazdaság 1,3 milliárd fogyasztóval… jobb nem is belegondolni 🙂