A mai bejegyzésben szeretnék kicsit írni arról, hogy miért nem vonzó a pénzügyi tudatosság. Annak ellenére, hogy számomra teljesen egyértelműen helyes, mégis azt találtam, hogy a legtöbb embert nehéz meggyőzni, nem igazán fogadják el ezt a fajta gondolkodást. A bejegyzés végén igyekszem néhány kézzel fogható ötlettel segíteni, ha te is szeretnél javítani a helyzeten.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzésről készült videót itt találod.
Szerintem mindenkinek van ötlete arról, hogy miért nem vonzó a pénzügyi tudatosság. Az első és talán legfontosabb probléma, hogy sokkal hosszabb a megtérülése. Ugyan az általános emberi intelligenciánk miatt képesek vagyunk hosszú távú tervek kialakítására és véghezvitelére, de nem ez az alapbeállítás. Legalábbis nagyon sokaknál nem.
A jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok közmondásunk is erre utal. Ha választhatunk, akkor sokan a kisebb, de biztos megtérüléssel járó lehetőséget fogják választani. Ez részben jogos, de a legtöbb esetben ilyenkor nem mérjük fel megfelelően a stresszt, amit a jövőbeli pénzügyi nehézségeink okoznak majd, így pedig nem megfelelő az összehasonlítás.
A média szerepe
Ennél azonban sokkal nagyobb baj szerintem, hogy nehéz róla cikket írni. Szívesen olvasunk az extrém spórolókról, akik szobáról szobára hordják magukkal az egy darab villanykörtéjüket. Persze senki nem tekint rájuk követendő példaként, a történetük célja a szórakoztatás. Vagy ott vannak a sikersztorik, amikor valaki egy marék rizsből, hatalmas kockázat mellett mesésen meggazdagodott valami okos, de inkább szerencsés, vagy netán kevésbé legális módon. Az ember agya gyakorlatilag alkalmatlan a valószínűség értékelésére, ezért ha elég ilyen „millióból egy” esetet látunk, gyakoribbnak fogjuk érzékelni, mint a csendes, de biztosan haladókat.
A két véglet között valahol pedig lecsapódik mindenki más, aki nem kerül bele az újságokba, aki nem tudja, mit várjon a pénzügyeitől. Belőlük lesznek azok a tömegek, akik sok százezret keresnek havonta, mégis egy helyben állnak. Tudom, hogy léteznek, rendszeresen beszélek velük coachingok során, de a pénzügyi videókban is rendszeresen azt látom, hogy ha nem veszel fel hitelt, és csak a bevételeid költöd el, az már bizony tudatos.
Valószínűleg közülük kevesen olvasnának végig egy cikket valakiről, aki hosszú időn keresztül következetesen áldozatokat hozott, kevesebbet költött, mint a bevétele, a különbséget befektette, és lassanként összegyűjtött párszáz millió forintot. Nem mintha ez a módszer olyan borzasztó komplikált lenne, de ezek átlagos emberek; az életük biztonságos, de nem csillog. Arról nem is beszélve, hogy a történetük esetleg önreflexióra motiválhatja az embert, az pedig egy szörnyű kellemetlen dolog. Ki akarna azzal szembesülni, hogy az életszínvonala esetleg nem fenntartható, hogy a hosszú távú céljai érdekében fel kell áldozzon rövid távú dolgokat, hogy az eredményt valószínűleg elég sokára fogja csak látni?
Még pénzügyekkel foglalkozó blogok is nehezen tudják elmagyarázni, hogy miért jó ez. Ennek egyik oka, hogy tudatosságot nagyon nehéz eladni. Mit adsz el annak, akit ráébresztettél, hogy sokat költ „szemétre?”
A család szerepe
Nem segítenek a történelmi reflexek sem. Évtizedeken keresztül gyanús volt, akinek vagyona volt. Az én szüleim generációja még ebben nőtt fel, ezért ők sem tudtak jó iránymutatást adni. A coachingok másik hatalmas leckéje számomra az, hogy mennyire nincs példakép a fiatalok előtt.
Az egy dolog, hogy a szülők ismeret híján nem tudják megtanítani a gyermekeiket a pénzügyi tudatosság alapjaira. De még azok sem segítenek igazán, akik akár példával járhatnak elöl.
A legtöbb családban teljesen tabunak számítanak a pénzügyek. A gyerekek még nagyságrendileg sem tudják a szülők fizetését, hogy mi mennyibe kerül, hogy mi alapján költ vagy nem költ valamire a család. Ha esetleg van valaki a rokonságban, aki tud a pénzzel bánni, az pedig tanítás helyett inkább anyagilag támogatja a felelőtlenséget. Ezzel persze nem szeretném alábecsülni a segítséget, csak arra szeretnék rámutatni, hogy a megelőzés szinte teljes mértékben hiányzik.
Részben emiatt a hallgatás miatt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fizetésünk is teljesen egyedülálló. Pedig ha fellapozod a Hays Salary Guide-ot, elég könnyen meg tudod határozni a szomszédod fizetési kategóriáját. De a fizetésed összege közel sem annyira fontos, mint hogy mekkora részét tudod megtakarítani. Hihetetlennek hangzik, de milliós bevétel mellett is lehet hónapról hónapra élni!
Lehetne jobb?
Részben azért is írom a blogot, hogy bemutassam, a pénzügyi tudatosság nem csak a gazdagok játéka, a megtakarítás valamilyen szinten majdnem mindenkinek elérhető. Persze nem kell mindenkinek olyan extrém módon csinálni, mint ahogy mi tesszük, és nálunk sem fog ez örökké tartani. Jelenleg még megtehetjük, hogy így élünk, később pedig ez sokat fog jelenteni.
Tehát összefoglalva, ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen a tudatosság, a következőket teheted. Első körben törd meg a rossz körforgást!
Első lépés legyen, hogy te tudatossá válsz. Ez egy egyszerű folyamat, de lemondással jár. Ráadásul szembe kell nézned magaddal, a döntéseiddel. Erre nagyon jó egy pénzügyi coaching, de nagyon sok ingyen elérhető anyag van ezen és más blogokon (kezdj itt például).
A második lépés, hogy beszélsz másokkal. Arról, hogy ők mit gondolnak a témáról, esetleg megoszthatod, kihívás elé állíthatod a saját teóriáid.
A harmadik lépés, hogy a gyermekeiddel is beszélsz a témáról. Eddigre talán arra is rájössz, hogy miért szexi. Nekem még nem sikerült, de azt hiszem, hogy ez soha nem volt a célom.
Szerinted lehet vonzóvá tenni a pénzügyi tudatosságot?
Neked van tipped, hogy mivel lehetne vonzóbbá tenni a tudatosságot? Egyáltalán szükség van rá?
A „nem annyira bonyolult” dologgal vitatkoznék. A manapság uralkodó gazdaságpolitika célja a pénz és az adósságok, megtakarítások folyamatos elértéktelenítése. Ezért ahhoz, hogy vagyont tudj felhalmozni, reáleszközökbe kell befektetned, tőzsde, ingatlan, nemesfém, kripto piacokon kell kiismerned magad és sikeresen kereskedni, ami rettentő sok tanulással és kockáztatással jár. Nem annyi, hogy hát, havonta megtakarítok 20%-ot és kész. Annak önmagában nem sok hozadéka van hosszú távon sem.
Ezzel nem értek egyet. Ugyan kétségtelen, hogy a tudatlanságnak meg kell fizetni az árát, de van pár pénzügyi termék a piacon, ami célmegtakarításként üzemelhet mondjuk nyugdíjcélra.
De a bejegyzés nem is kifejezetten a már nagyon tudatos befektetések mellett, hanem a nagyon általános „hónap végén már a kajapénzt számolom” ellen szól. Attól tartok, hogy Isharnak igaza lehet.
Szerintem azért „nem szexi” a pénzügyi tudatosság, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján az élj a mának életfelfogás képviselőit végül mindig megmentették a pénzügyileg tudatosan gondolkodók kárára/költségére. A folyamatos kimentések ún. erkölcsi kockázatát figyelmen kívül hagyó politika végül ahhoz vezetett, hogy utólag általában az irracionális pénzügyi magatartás bizonyult a helyes döntésnek.
Ez foleg Magyarorszagon igaz altalanossagban, deviza hitel megmentes, stb. Illetve a Covid miatt sok orszag elment ebbe a politikailag rovid tavon hasznos iranyba, ami hosszu tavon nagyon is karos a tarsadalomnak. Az allamnak nem szabad tulzottan beleavatkozzon a piacgazdasagba, mert nem tud belole konnyen kiszallni.
Sajnos Magyarorszagon sokszor hallani azt a kifejezest, hogy az allam „segit”, „tamogat”, stb. Sosem szabad elfelejteni, hogy az adot az emberek fizetik be, az allam csak szetosztja. Tehat igazabol mar most is csak magunkon es egymason tudunk segiteni, nem kell tul nagyra ertekelni egyetlen allamot sem.
Szerintem az tud igazán pénzügyileg tudatos lenni, aki kevésbé ad a külsőségekre és a divatra (hisz nem költi ilyemire, vagykorlátozottan), és nem zavarja, ha nem illeszkedik teljesen a szomszédokhoz (pl nincs kocsija, vagynem a legújabbmobiltelefont használja), vagy a munkahelyen nem jár minden nap ebédelni a kollégákkal (mert rendszeresen visz magával hazai kosztot)
Azért sem szexi a dolog, mert vannak olyan takarékossági (pénzügyi tudatossági) módszerek, amik másokhoz képesti csórónak látszó, sok esetben akár szégyellni való (más ársadalmi kasztbeli) magatartásnak látszanak: (túrkálóban vásárlás, és mások által már korábban használt ruhák hordása, lejáratközeli akciós termékek vásárlása, gyalog- vagy BKV-val járás, és akkor a szélsőségesebb dolgokat még nem is említem…) Ha valaki viszont komolyan gondolja a fenntarthatóságot és a pénzügyi tudatosságot, akkor ezekkel az érzésekkel, és látszattal, csak korlátozottan kell foglalkozni.
Nem azt mondom, hogy szakadt ruhákban kell járni, és romlott ételt kell enni, hanem azt, hogy lehetőleg nem dobok ki kaját, akár szavatossági idő után is megeszem ha nincs baja; és nem megyek azonnal új háztartási gépet venni, ha elromlik a régi, hanem alapanyagáron megprálom magjavítani, stb., stb.
Pont ezt csinálom.
A „van a piacon pénzügyi termék nyugdíjcálra” kicsit mosolyogtató. Ezek kizárólag a termék értékesítőjének a jövedelméhez járulnak hozzá, egyébként a megtakarítás elértéktelenítési oldalon működnek. Szerinted egy nyugdíjbiztosítás vagy egy önkéntes nyugdíjpénztár (folyamatos negatív reálhozammal, brutális költségekkel) az nyugdíjat fog teremteni bárkinek is? Vicces. Fel kéne ébredni.
Teljesen egyetértek! A pénzügyi tudatosság azt is jelenti (legalább is minálunk a családban), hogy ezeket az átverős tömegtermékeket (mint pl nyugdíjbiztosítás) jó messzire elkerüli az emberfia. A korábban jól működő magánnyugdíjpénztárakat einstandolták, és helyettük vannak ezek a túlszabályzott termékek, amik így reálhozamot már nem nagyon tudnak termelni. Persze a semminél ezek is jobbak, de szerintem is másba kell fektetie annak, aki már igazán tudatos pézügyileg.
@harding @easyrider
abban egyetértek, hogy személyesen nem ajánlanám senkinek az ÖNYP-s alapokat a költségek miatt (a nyugdíjbizti pedig turistaszívató, ez nem kérdés). DE! Egyrészt szerintem semmivel nem működnek rosszabbul, mint a MANYUP-ok, másrészt aki nem hajlandó/képes tanulni, annak alacsonyabb hozamra kell számítani, ez nem is kérdés. A hozamokról nem nagyon tudok széleskörűen nyilatkozni (már a költségek és a kötöttségek elijesztettek mindig 🙂 ), de most felmenve a legnagyobb magyar bank honlapjára annyira nem katasztrófa (nyilván egy benchmarkkal szemben kell értékelni, nem feltétlen az S&P500 rallyval szemben).
A szabályozási kockázat és hosszú lejárat miatt én se vagyok egy ÖNYP-fan, de egy pillantást vetve a 10 éves hozamokra, ránézésre nem negatív a reálhozamuk. De @EasyRider biztos kiszámolta mondjuk az elmúlt 10 éves átlagos inflációt, és összevetette a hozamokkal és megosztja velünk.
A nyugdíjbiztosítás elsősorban az értékesítő nyugdíját biztosítja, ez kétségtelen.
Hozzátenném, hogy egy nyugdíjcélú megtakarításnak a nevében nem kell, hogy szerepeljen a „nyugdíj” szó, lehet az egy világ részvényei ETF is, meg mondjuk mellé némi arany ETF, meg teszem azt állampapír, mondjuk ez a három vegyesen és ehhez még azért olyan nagyon sokat nem kell tanulni, vagy fáradozni.
Csak hát ugye nem szabad idő előtt elkölteni, és általában a probléma itt adódik. Meg ott, hogy már félre se teszik, mondjuk pont azért, mert úgyis elveszti az értékét.
Na pont egy Pr….nt reklámot láttam közben, vegyél biciklit nyári varázs kölcsönnel… Ja, persze, egy nyomorult biciklire sem vagy képes félretenni a pénzt, de vegyél még fel hitelt is:-) De mennyivel jobban hangzik, hogy „adunk pénzt és megveheted, amit akarsz”, mint az, hogy „költs kevesebbet, mint eddig, rakd félre és 40 év múlva nem halsz éhen”.
Szerintem úgy lehetne a pénzügyi tudatosságot vonzóvá tenni, ha mindenkinek vállalnia kéne a (pénzügyi) tettei következményeit (ld. Ishar kommentje), ha ez az éhhalál, hát az.