Online körökben gyakran felmerülő frusztráció, hogy miért nem végezhető sokkal több pozíció otthonról. A munkakeresők valóban azzal találkoznak, hogy a teljes home office ajánlatok legnagyobb része átverés, MLM vagy piramisjáték. (A bejegyzésben a home office, távmunka, otthoni munkavégzés kifejezéseket az egyszerűség kedvéért szinonimaként fogom használni. Tény, hogy nem ugyanazt takarják, de itt ez lényegtelen.)
A Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
De ha ekkora az igény rá, akkor a legitim cégek vajon miért nem csapnak le erre az egyébként kiaknázatlan erőforrásra? Ha megnézzük a cégek szemszögéből, sajnos elég gyorsan érthetővé válik a válasz. Rengetegen vannak (főképp anyukák), akiknek nagyon megkönnyítené az életét ez a berendezkedés, de akármennyire is szeretném, hogy működjön, egyszerűen kevésbé éri meg így alkalmazottakat foglalkoztatni.
A bejegyzésben megnézzük, miért nem tud elterjedni a teljes home office, a végén pedig bemutatok egy olyan példát, ahol ez mégis működik, és megpróbálok rávilágítani, miért is működik jól.
Ahol fizikailag nem működhet
Természetesen azok a munkakörök, ahol fizikailag át kell adni valamit, azonnal megbuknak a HO teszten. Ez lehet akár csak egy papír is, ha elég sürgős a feldolgozása, akkor ki van zárva az otthoni munkavégzés. Tehát gyártási, személyes szolgáltatási munkakörökben egészen biztosan nem fogsz ilyet találni.
A bizalom problémáján nehéz átlépni. Akármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy csak annyi a lényeg, hogy a „munka legyen elvégezve”, ez a legritkább esetben működik. Az irodai munkák kis részében mérhető az output. Egyéb indikátorok vannak persze, de a 90%-osan és a 100%-osan elvégzett munka közti különbség csak hosszú távon derül ki, ráadásul a kettő között sokszor a személyes kapcsolat a különbség. Éppen ezért legtöbbször bizalmi téma, hogy mennyi otthoni munkavégzés elérhető. A bejegyzésben nem fogok kitérni erre, de egy cégnél a példamutatás is fontos lehet: ha néhány pozícióban engedélyezett a teljes távmunka, akkor a többiben miért nem?
Értékesítés
Elméletben a legjobban kiszervezhető téma az értékesítés lenne. Az eredmények jól mérhetőek (az eladással), a logisztika pedig elvégzi a fizikai folyamatokat. Ezen a vonalon érkeznek meg az MLM cégek is.
A probléma ott kezdődik, hogy a végfogyasztók felé történő eladás a legritkább esetben történik személyhez kötve. Nincs embered a laptopvásárlásra, a kenyérre, könyvekre. Egyszerűen nem éri meg a személyes értékesítés, mert vannak hatékonyabb értékesítési csatornák, amelyek sokkal olcsóbban fenntarthatók, mint amennyi az értékesítői jutalék lenne. Mobilt TV hirdetések alapján választasz, könyvet a könyvesboltban, hűtőt pedig háztartási boltban, esetleg az interneten. Ha kell is értékesítő hozzá, akkor a bolti eladót kérdezed meg (aki pont ugyanannyira ért hozzá, mint te, de a szakértői segítséget nem fizetné meg senki).
A pénzügyi termékek piaca a kevesek egyike, ahol személyes értékesítők dolgoznak, de várhatóan a közreműködésükkel még rosszabbul is jársz. Szinte minden piacon, ahol ezt a hatékonytalan struktúrát használják, olyan terméket kell rámelegíteni az ügyfélre, amit nem akar, és nem is kell neki. (Emlékszünk még a porszívóügynökökre?) Ez a tukmálás pedig otthoni munkából még nehezebb, ezért is olyan sikertelen az emberek nagy része MLM-ben.
A másik logikus lehetőség a B2B értékesítés lehetne, de az szinte kizárólag személyes jelenléttel működik, vagy a kiszervezése csak részben megoldható. Az érdeklődés felmérése (hideghívás) még működhetne távmunkából, de általában jó ok kell arra, hogy az értékesítés részeit szétválaszd, mert nagyon nehézzé teszi az eredmények mérését. Mégis ezt látom az értékesítői távmunka leginkább megvalósítható formájának.
Csapatmunka
A kimenő hívások helyett a bejövő hívások ügyintézése lehetne egy alkalmas jelölt az otthoni munkavégzésre. De akkor miért nincsenek teli az ügyfélszolgálatos pozíciók távmunkával? Az egyik fő oka, hogy a betanulási időszak alatt kiemelkedően fontos a csapatmunka, és a magas fluktuáció miatt egyik betanulás a másikat éri. De a betanuláson kívül is érdemes átadni a tudást, tapasztalatokat. Ezt meg lehet oldani távolról is, de sokkal lassabb, két hívás közt nincs annyi idő, hogy a főnökkel/padtársakkal telefonáljunk.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a munkák inkább azoknak valók, akik szeretik a társaságot – introvertált, otthoni munkát kívánóknak nem annyira valók.
Ez a baj a tipikus „multis” „aktatologatókkal” is. Sok-sok pozíció végezhető teljesen otthonról, de pont az a rész marad ki, ami miatt hatékony lenne a munkavégzés; a többiek inputja. Ha a segítség szó szerint karnyújtásnyira van, akkor könnyebben tudod megbeszélni 2 szóban, mintha egy telefonhívást kellene indítani. Hallod azt is, hogy a többiek mit beszélnek, ami persze idegesítő is lehet, de mégis hasznos. Ezek a vállalatok nagyon sok erőforrást tesznek a jól együttműködő csapatba, nagyon sok energia lenne ugyanezt távmunkában megkapni.
Adminisztráció
Az adminisztratív feladatok egy része elméletben otthonról is végezhető. Nagy tudásmegosztás, tapasztalat nem szükséges hozzá, csak „csinálni” kell.
Szervezeti mérettől függően több oka lehet, hogy miért ritka mégis a teljes távmunka. Kisebb szervezetben ezek a munkakörök össze vannak kötve más, személyes jelenlétet igénylő feladatokkal. Például a beérkező számlák (online) rendezése a levelek irányba állításával (fizikai), vendégek fogadásával, egyéb ügyintézéssel. Nagyobb cégeknél pedig azokat a számítógépen végezhető feladatokat, ahol nem szükséges fizikai jelenlét, egyszerűen automatizálják. Amit pedig nem érdemes automatizálni, részfeladatként továbbosztják.
Talán a legjobban működő ellenpélda a könyvelés, ahol ugyan egyre több feladat kerül automatizálásra, de még sokáig lesz szükség emberi döntésekre. Éppen ezért itt viszonylag magas a távmunka aránya, de ritka esetben teljes. Ennek oka a korábban már említett csapatmunka, legalábbis láttam már olyan helyet, ahol nem volt meg az összhang, az nem szép látvány.
Hol működik?
Az átlagos távmunkakeresőnek nem nagy segítség, de a magasabban kvalifikált munkák közt sok olyan van, amit otthonról lehet végezni. A leggyakrabban az IT ugrik be mindenkinek, ami azért is érdekes, mert az előző pontokban említettek közül mind a bizalom, mind a csapatmunka kritikus problémát jelenthet. Őszinte leszek, én sem tudom pontosan, hogy miért ennyire egyértelmű a távmunkázás a szektor egy részében, de vannak feltételezéseim.
Az egyik, hogy az IT szakemberek közel olyan hatékonysággal tudnak összedolgozni online is, mint offline, amit a LAN-partik és az utóbbi időben az MMORPG játékok alapoztak meg. A másik, hogy a területen annyira sok introvertált dolgozik, hogy rontana a hatékonyságon, ha nem e-mailben vagy ticketeken keresztül kommunikálnának. Végül pedig a piac kikényszeríti: annyira kevés a jó szakember, hogy inkább elfogadják tőlük a távmunkát, mert drága az alternatíva. Ettől függetlenül még IT területen (ami sokkal szélesebb, mint ahogy így bemutatom) sem a 100% távmunka a jellemző, sokszor szükséges a személyes jelenlét.
Teljes távmunkát bölcsész területeken találhatunk még (komoly bizalmi tőke nélkül), ahol az automatizálás csak gyenge eredményeket ér el, a személyes jelenlét pedig nem szükséges. A fordításhoz érdemes egy szakképesítés; talán a szövegírás az, ami könnyebben elérhető bárkinek, de (film)feliratok készítése is a potenciális munkakörök közt van. Ezek azonban legtöbbször nem munkaviszony, hanem vállalkozási formában elérhetőek, valamint az otthoni munkavégzés jelleg miatt nagy a verseny. Érdekes módon sokszor Indiából is.
Azokban a munkakörökben, ahol a szolgáltatás a személyes idő (tanácsadó, pszichológus, coach, mentor), és a szolgáltató már megfelelő tapasztalattal rendelkezik, rendszeres a távmunka. Ugyan általában ezt is vállalkozók csinálják, tehát nem álláshirdetésekben találhatóak, de megfelelő szaktudással talán a legjobb lehetőség. Biztos fizetésre azonban ne számítsunk!
Összefoglalva
Nem tartom véletlennek, hogy nincsen sokkal több teljes home office álláshirdetés. A munkavállalásról alkotott hazai képünk csak részben teszi ezt lehetővé, valamint sokkal kevésbé gyakori a teljes távmunkának megfelelő munkakör, mint szeretnénk. El tudom azonban képzelni, hogy a munkakörök átírásával hamarosan szélesebb körben is elérhető lesz. Azok a cégek, akik meg tudják szervezni a munkájukat úgy, hogy az alacsonyabban kvalifikált, de nem automatizálható munkák is elérhetőek legyenek távmunkában, komoly versenyelőnyre tehetnek szert.
Mit gondolsz, kihagytam potenciális munkaköröket, neked van jó távmunka tapasztalatod?
Az IT szakemberek körében már csak azért is működhet a HO, mert értik a dolgukat (tehát nem kell betanulás, vagy célzottan kérdeznek chaten, esetleg megosztott képernyőn shadowolnak, vagyis figyelik ahogyan a másik valami újat mutat), a jegyeken valamennyire lehet mérni a teljesítményüket (vagy max. a senior kollégák beszámolnak a főnöknek), és otthonról eleve mindenki hatékonyabban dolgozik, mint az irodából. Ez utóbbit mindenki alátámasztotta, akivel beszéltem. Az irodában csomó idő elmegy a beszélgetésre.
Az irodai beszélgetés nem mindig felesleges, bár át tudom érezni: a cél nélküli small talk engem is idegesít.
@Kontroller:
„Az irodai beszélgetés nem mindig felesleges”
Nem mindig, csak az esetek 80%-ában, a maradék 20-at pedig meg lehetne oldani zoomon is.
Hetente egyszer bemehetnék az irodába, de nem megyek be (opcionális), mert többet kell utazzak azért, hogy aztán tovább bent maradjak és ebből még mindig csak lényegesen kevesebb jusson a hatékony munkára, mint otthon. A végén pedig „ugyanazt kérné számon tőlem a cég”.
@Gabor
teljesen megértem a rossz érzéseket az irodai beszélgetésekkel kapcsolatban, nekem is volt pár agyérgörcsöm (pedig csak hallgattam, nem kellett részt vállalnom), de akkor is hasznosak tudnak lenni. Nyilván a munkakörtől is függ.
Elég idealista a cikk az emberi (munkahelyi) viszonyokkal kapcsolatban. Mintha nem lenne harc, rivalizálás az emberek között a szabadversenyes kapitalizmus közepette. A kollégáknak nem feltétlenül érdeke, hogy a másik minél jobban fejlődjön vagy nyugodtan dolgozzon. Az elsősorban a vezetők vagy a tulajdonosok érdeke lenne. Sok helyen nincs is kollektív ösztönzés, ha javul az összteljesítmény a cég zsebreteszi a hasznot és kész. Általában egyéni teljesítménymérés van, megspékelve egy kis kirúgással való fenyegetőzéssel.
A szóbeli, „helyi” tájékoztatás sem feltétlenül ideális. A mindenki dolgába belekotnyeleskedő kollégák, a „hárman háromfélét mondunk, hogy hogy csináld ezt a dolgot” , a „tájékoztatás letolással” helyzetek. A szellemi munkák igényelnek azért némi koncentrációt is, a jövés-menés, telefonálás, beszélgetés az irodában zavaró lehet. Ha mindenkinek önzetlenül segítene, akkor a legtapasztaltabb kollégának lenne a legsanyarúbb élete, mert mindenki hozzá szaladgálna a kérdéseivel, megakasztva őt a munkában. Digitálisan emellett akkor válaszol, amikor alkalmas.
@Pistabá: nekem ennél sokkal jobb tapasztalataim vannak, ahol én dolgoztam volt pár folyamatgazda (process expert), akinek kifejezetten ideje volt szánva arra, hogy a kérdéseket megválaszolja. Mint PE nekem is segítségemre volt, mert ilyenkor tudtam meg, hogy milyen kihívásokkal jár egy-egy terület. Nekem hetente max 1 órám ment rá…
A legtöbb magyar munkaadó nem partnernek, befektetésnek tekinti az embereit, hanem ellenségnek. Nincs bizalom a munkavállalókkal szemben, mind azt hiszi, a munkavállaló lóg, nem csinál semmit, ha nincs folyamatos kontroll alatt. Ugyanez a bajom, a munkakezdés rugalmasságával. Ha kell, ha nem, kezdésre üljön mindenki a helyén, lehetőleg a kaki, pisi és a beléptetés a munkakezdés előtt negyed órával történjen meg, nehogy elvesszen egy másodperc is. Ebben az országban ez jó darabig nem fog változni! Nem csak a magyar munkaadók, de a magyar munkavállalók is alkalmatlanok arra, hogy felnőjenek a 21 század lehetőségeihez. Már mindenhol 4 napos munkahét lesz az alap, de itt még a 5*8,5 óra + önkéntes, zizivel kifizetett kommunista szombat lesz az elvárás, természetesen harmadakkora fizetésért, mint körülöttünk bárhol!