A pedagógusi fizetésemelés sokszor elmarad, de miért? Az államok, szabályozók előre be nem látható módon befolyásolják a piacokat. Szó szerint felelősek a Tesla profitjáért, értékessé tesznek egyébként majdhogynem értéktelen dolgokat. Ilyen például a taxilicenszek helyzete, amelyről itt írtam korábban.
Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem.
De akkor vajon miért lehet az, hogy amíg a taxisok rendszeresen el tudják érni a díjemelést, a tanároknak ez szinte sosem sikerül?
2013-ban több feltétel szigorítása mellett a taxisok kiharcoltak egy hatósági tarifát, mely az akkoriban szokásos normál díj többszöröse volt. Azóta 2018-ban emeltek mind az alapdíjon, mind pedig távolság alapú díjon.
Ezzel párhuzamosan a 170ezer fős tanári gárda általában a kommunikáció szintjén kap csak jelentős béremelést, a tanári életpályamodell bevezetése óta főként a szolgálati idővel vagy a garantált bérminimum növekedésével emelkedett a fizetésük.
Monopol piac
Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy a szervezés hiánya komoly problémákat okoz a tanároknak. Kevés kivételtől eltekintve az állam az egyetlen munkáltató. Hogy rosszabb legyen a helyzet, a pedagógusok munkája (az orvosok munkájával ellentétben) nem exportálható.
Ha a taxisok el szeretnének érni valamit, akkor percek alatt lezárják a fővárost. Ugyan a tanárok kezében is van hasonló hatalom, hiszen ha bezárnának az iskolák, a fél ország nem tudna dolgozni menni, mégsem élnek ezzel a lehetőséggel. Ehelyett, ha a tanárok sztrájkolnak, tanítás helyett csendes gyermekmegőrzés történik, aminek viszont a nemzet(gazdaság)i hatása nulla. Ha rendesen szeretnék csinálni, akkor nem mennének be dolgozni. Annak lenne hatása.
De akkor miért nem?
Az egyik, alapvető különbség a személyiségekben van.
A sikeres tanároknak egészen más kvalitásokkal kell rendelkezniük, mint a sikeres taxisoknak. A taxiban alapvetően arra van szükség, hogy a sofőr eljuttassa az utast megfelelő biztonsággal, majd behajtsa a fizetséget. Ez utóbbi jelenthet komoly nehézséget is. Ezért azok tudják ezt hosszútávon csinálni, akik önérdeket érvényesítő, „kellemetlen” emberek.
A pedagógusoknál, habár nem kevésbé fontos az önérdek, egészen ellentétes személyiségjegyekre van szükség. A pálya inkább odaadó embereket vonz.
Anyagi megbecsülés
Az szerintem már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a tanári szakma nem az anyagi megbecsülésről szól. Bár ismerek pár embert, aki meglepődött, hogy a kezdő, 5 év egyetemet végzett tanárok fizetése a szakmunkás minimálbérrel egyezik meg. Ez a tény pedig előre szelektálja a tanárokat.
Fel kell tenni a kérdést, hogy egyáltalán probléma-e a tanárok alacsony fizetése.
Egyfelől nem, mivel így tényleg az elhivatottak mennek tanárnak.
Másfelől a pedagógushiány nagy problémákat okoz. A nem vonzó életpálya kontraszelekcióval jár, tehát a produktív pedagógusok (vagy inkább munkavállalók) kiszorulnak a piacról. Ők akárhol el tudnak helyezkedni, a tanári pályán kívül nem ritka a dupla, tripla fizetés sem. Aki persze nem szeret dolgozni, az a versenyszférában sem lesz sikeres.
Egy lehetséges megoldás persze az oktatás piaci vagy lokális alapokra való helyezése lenne. Ez ugyan nehéz helyzetbe hozná a lemaradó területeket, de a verseny segítené a tanári pályára lépőket, ez pedig javítaná a rosszabb helyzetben levők tanulási lehetőségeit is.
Persze az adófizetők, akik eddig is fizették a rossz minőségű oktatás költségét, nem lennének boldogak egy még drágább (bár kétségtelenül hatékonyabb) rendszerrel. Hosszú távon azonban az oktatás alacsony minősége veszélyezteti az ország versenyképességét is.
De akkor mit tehetünk a pedagógusi fizetésemelés érdekében?
Sokan azt hiszik, hogy a fizetéseknek valamiféle társadalmi igazságosságot kéne tükrözni. Véleményem szerint ez nagyon távol van a helyes megközelítéstől. A fizetéseknek a társadalmi hasznosságot kellene tükrözni (ha van 5000 taxis, de csak 4000-re van szükség, akkor lejjebb megy a taxizás díja, így 1000 abbahagyja, visszaáll a rend).
Ez általában sikerül is, azonban az állam beleszólása bizonyos piacokon nem teszi ezt lehetővé. A budapesti taxisok válasza erre a tüntetés. A tanároké? Nos, a pályaelhagyás. Pedig ha egy kicsit keményebbek lennének, sokkal komolyabb blokádot is okozhatnának.
Remélem tetszett a bejegyzés, kommentelj bátran, nézz körbe, vagy oszd meg a barátaid közt (kattints a lenti facebook gombra).
Korábbi tartalmak:
Szerinted baj, hogy a pedagógusok nem kapnak béremelést? Vagy az adófizetők már így is sok mindenért fizetnek?
Ahogy a blogban megfogalmazásra került: “A fizetéseknek abtársadalmi hasznosságot kell tükröznie.” A tanár meg munkaerőt képez (közgizdának matekot, jogásznak törit tanít – csak itt Prolisztánban anyagilag így becsülik).
tanarok eseten a “hasznossag” evtized(ek) mulva jelentkezik mikor az egykori diak kikerul vegul az iskolapadbol es elindul a munkaeropiacon. Igy a gyenge oktatas eredmenyet 10-20 evvel kesobb nehez lesz szamszerusiteni, max annyit veszunk eszre hosszu tavon hogy az egesz orszag egy osszeszerelo uzem lesz
A tanári fizetésekről:
2010-ben 161.000 volt a bruttóm, most 409.000. Tanár vagyok, ugyanabban az iskolatípusban dolgozom, mint 10 éve (most heti hárommal több órát tartok). A nettóm 111.000 volt 2010-ben, ennek 40%-a elment rezsire. Ha a nettómból levonom a rezsiköltségeimet, az egyéb célokra elkölthető jövedelmem 10 év alatt több száz százalékkal nőtt úgy, hogy az infláció 30% volt ebben az évtizedben.
Örülök, hogy elégedett vagy a fizetéseddel, ez nagyon jó, sőt alapvetően ez a boldogsághoz is jobban vezet, mint az állandó elégedetlenség. Gondolom a munkádat is szereted.
Viszont ahogy a bejegyzésben is írtam, a tanári életpályamodell sokat javított a helyzeten, de hasonlíts össze egy kezdő tanárt 2010-ben és ma: a helyzet alig változott. A 150-160 bruttó 2010-ben mára 220 bruttó, ami megegyezik a szakmunkás minimálbérrel.
Remélem nem matematikát tanít, mert biztosan nem nőtt több száz százalékkal a fizetése. (Csak az érthetőség kedvéért az legalább 200 %-ot jelentene.) Vagyis reál értékben a 3szorosát érné a fizetése.