A világ egyik kellemetlensége, hogy folyamatosan változik. Ugyan sokan örülhetnek is ennek, hiszen kevesen tudják ugyanazt a játékot játszani 40-70-100 éven keresztül, azonban megvan ennek a komoly hátránya is. Mégpedig az, hogy néha eltűnik a kitaposott gesztenye.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Az USA-ban az 50-es, 60-as évek, Magyarországon a 90-es évek (inkább második fele), vagy a 2010-es évek egy különösen jó időszak volt a jövő megalapozása szempontjából. Nem is olyan régen az IT válság- és életszínvonal-biztonságot jelentett, ma az iparág lassulása miatt a kezdők alig tudnak elhelyezkedni, de még tapasztalattal sem könnyű. Ezek a jó világok valamilyen szinten elmúltak. A fiatalok magas lakhatási költséggel szembesülnek, az idősebbek nehezen alkalmazkodnak a felgyorsult világ kihívásaihoz, ezért hajlamosak vagyunk a jelent negatív színben feltüntetni.
Ha egy kicsit közhelyesen szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy majd ez is elmúlik. Azt mondjuk nem tudjuk, hogy utána jobb helyzet jön-e majd.
Ezért is nehéz megmondani, hogy egy adott eredmény mennyire egyéni teljesítmény. Könnyen lehet, hogy csak a szerencse, külső hatások következményeképpen kerültünk abba a helyzetbe, amiben vagyunk. De még ha saját ügyességünknek is köszönhetjük, akkor is lehet, hogy a külső környezet el fogja azt venni tőlünk.
Mit tehetünk?
Első körben érdemes magunkban is tudatosítani, hogy a fent említett problémák ellenére mennyire szerencsések vagyunk. Nem csupán azért, amit elértünk, hanem a helyzetünk miatt is. Hazánkban nincs háború, az éhezés gyakorlatilag megszűnt Európában (pont az ellentéte a probléma). Ha eddig eljutunk, akkor az már egy jó kiindulási pont.
Viszont ez a szerencsés helyzetünk (remélhetőleg a környezet nem) pont olyan könnyen fordulhat meg, ahogyan eljött. Az egyik jó válasz, hogy igyekszünk fenntarthatóságra törekedni a saját életünkben. Ez gyakorlatban akár a FIRE felé is irányíthat bennünket. De legalább megnyitja az ajtót az öngondoskodás felé.
A másik irány az lehet, hogy feltérképezzünk a hasznos képességeinket és az esetleges lyukakat is. Ez rámutat arra, hogy merre érdemes fejlődnünk. A fejlődés pedig új lehetőségeket nyithat meg, amikre még nem is gondoltunk.
Mindezt nem azért írom le, hogy aggodalommal töltselek el. De azt sem szeretném, hogy azt gondold, hogy a jelenlegi helyzetedben leszel életed végéig. Mert az szinte garantált, hogy változni fog. Ha viszont vége van a mostani jónak, akkor majd ki kell találnunk, hogy hogy alakítjuk ki a következő jót.
„Nincs háború, az éhezés gyakorlatilag megszűnt Európában…”
Ukrajna Európában van. Meg hát nem is az oly távoli múltban a Balkánon is elég nagy háború dúlt.
Még az is megesett, hogy a jugoszláv légierő (tévedésből?) Barcsot bombázta.
Köszi a javítást, gondolatban úgy született meg, hogy „hazánkban nincs háború”, javítom is. 😉