Mit jelent a korai nyugdíj?

Az előző bejegyzésben ígértem, hogy bemutatom, hogy hogyan határozom meg azt a vagyont, amiből a nyugdíjamat szeretném fedezni. Ez is lesz a mai téma, de előtte engedjétek meg, hogy egy kicsit írjak arról, hogy mit jelent számomra a korai nyugdíj.

Ne feledd like-olni a facebook oldalam, hogy ne maradj le egy bejegyzésről sem.

A piacgazdaság olyan életszínvonalat tesz lehetővé (mindenkinek, nem csak a gazdagok számára), ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ez az életszínvonal azzal jár, hogy betagozódtunk egy ellátási láncba, sokunk munkájának már kézzel fogható haszna sincs (de ettől még a hozzáadott értéke magas lehet). Az alapvetőnek tekintett igényeink nagy részét sem tudjuk mások nélkül kielégíteni. (Ma már úgy gondoljuk, az antibiotikum, a fájdalomcsillapító mindenkinek jár, de 100 évvel ezelőtt ezek korántsem voltak ilyen széles körben elérhetőek; ahogy egy szuvas fog kezelését a kihúzás jelentette.) A közlekedési és információs rendszerek elterjedése előtt az éhínségekben sokan egyszerűen meghaltak. Ha nem volt mit enni, nem volt honnan szerezni.

Ezen problémák leküzdésének megvan az ára: legtöbben munkajövedelmünkből élünk, tehát függünk a munkáltatóktól, véges időnket adjuk el alapvetően pénzért cserébe. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy a földi időm véges, szeretném minél hatékonyabban kihasználni. Ne értsetek félre, én mérhetetlenül élvezem a munkát, de sajnos nagyon keveseknek adatok meg, hogy család mellett is végezhető, jól fizető és jelentőségteljes munkája legyen (válassz kettőt – mondja a régi vicc). Ráadásul az igényeid is változnak. Így a korai nyugdíj elérésével a célom az, hogy minél hamarabb megszabaduljak attól, hogy kritérium legyen a jól fizető állás. Nem szeretnék függeni semmilyen munkáltatótól (inkább a tőkepiaci függőséget választom). Hogy miért nem teszem ezt korábban, arról majd egy későbbi bejegyzésben szeretnék írni.

Nyugdíj = tévénézés egész nap

Szóval szeretném kiiktatni azt a függőséget, hogy az időmet a pénzért áldozzam fel. Ez azt jelenti, hogy a tévé előtt szeretnék ülni egész nap? Távolról sem! Jelentőségteljes dolgot szeretnék csinálni, melynek számomra az egyik pillére, hogy időm legyen a gyermekeimmel, unokáimmal foglalkozni. Részben ezért is hoztam létre a blogot: azt gondolom, hogy én személyesen a világot azzal tudom jobbá tenni, hogy segítek az emberek mindennapi pénzügyein. Nem várom el, hogy valaha akár blogírásból, akár személyes tanácsadásból meg tudjak élni. De ha azt látom, hogy emberek életét tudom ezáltal jobbá tenni, akkor már megérte! (Ennek ellenére keresem a módját, hogy hogy tudok bevételre szert tenni belőle, de ennek okairól egy másik bejegyzésben.)

Azt gondolom, hogy nagyon sok nyugdíjas küszködik azzal, hogy a munka után nem találja a módját annak, hogy értéket teremtsen. Ezért gyors leépülés figyelhető meg náluk, pedig ez lenne az az időszak, amikor végre vége a munkáltatótól való függésnek (persze cserébe jön más), s jöhetne a kiteljesedés, unokázás, utazás (aki ezt szereti), hobbik és önkéntes munka. Ehhez képest unalom, televízió, elhízás, betegségek és leépülés figyelhető meg. Ennél pedig még az is jobb, ha visszamennek dolgozni.

Tehát számomra a nyugdíj arról szól, hogy megszűnik a munkáltatói kifizetéstől való függés, annak szentelem az időmet, aminek csak szeretném. Ha ez még jövedelemmel is jár, szuper, ha nem, akkor is. Hogy ezt éppen 30, 45 vagy 70 évesen érem el, az majdhogynem teljesen mindegy.

De akkor a matematikai alapok

Az okosok azt mondják, hogy a tőkepiacokon nagyjából 3-4% reálhozam (inflációtól megtisztított) reális hosszú távon (a múltbéli hozamok nem jelentenek biztosítékot a jövőre, de látnokok hiányában most erre hagyatkozunk.) Ez azt jelenti, hogy ha szeretnénk a tőkét (reálértéken) megtartani, akkor évente felhasználhatóvá válik 3-4%.

Tehát ahhoz, hogy ez a 3-4% fedezze a kiadásainkat, a vagyonunknak 4% hozam esetén kiadásunk 25, 3% esetén 33-szorosának kell lennie. (3% reálhozam esetén 100 egységnyi tőkéből 3-at használhat fel úgy, hogy a 100-as tőke megmaradjon. Vagy másképpen fogalmazva, ha X az éves felhasználás, akkor 33X fog annyi hozamot adni, hogy X-et fel tudjon használni úgy, hogy az év végére 33X megmaradjon.)

Biztonsági játékosként mondjuk, hogy a 3%-os szabályt fogadom el, így az éves költségem (vigyázz, nem kiadásom!) 33-szorosát szeretném félretenni (ha tévednék valamennyit, az sem zavarna, mert nekem nem célom, hogy a tőkém megmaradjon). De lássuk, hogy hogyan számolom ki, hogy mennyit kéne a fizetésemből eltenni. Innentől egy kicsit elméletivé válik a matematika, ne haragudjatok. Igyekszem táblázatokkal segíteni a megértést.

Legyen 100 egység (az arányok a fontosak, nem az összeg) az éves jövedelem, ami csak az inflációt követi le, egyébként nem növekszik (inflációval és a felhalmozási időszak alatt a hozammal most nem számolunk). A megtakarítás X, tehát 100-X az életszínvonal. A cél, amit el szeretnénk érni, az az életszínvonalunk (éves költségünk) 33-szorosa (3300-33X), ami viszont 10 évnyi (ez most számomra a felhalmozási időszak – amíg gyűjtögetek) megtakarítással egyenlő (10X). Elsőfokú egyenlet megoldásával rájöhetünk, hogy a 100 egységnyi jövedelmemből 76,7 egységet (a költségeink háromszorosát) el kéne tennünk.

Bonyolítsunk!

A felhalmozási idő alatt is számoljunk 3%-os reálhozammal (infláció felett), akkor ez a szám 72, tehát elég, ha a költségeim kevesebb, mint háromszorosát elteszem.

Legyünk reálisak!

Számoljunk egy olyan esettel, ami sokakat érinthet:
A felhalmozási idő alatt megtartjuk a 3%-os reálhozamot, de a felhasználási idő alatt nem számolunk vele (mert mondjuk onnantól inflációkövető betétben tartja az illető a pénzt). Szeretnénk, ha az életünk végére felélnénk a vagyonunkat. 40 év felhalmozás és 20 év felhasználás során 100 egységes jövedelmünknek csupán 21 egységét kell eltennünk. Tehát a költségeinknek csupán a negyedét (21/79).

A másik kijelölt példában 20 év alatt szeretnénk 35 év felhasználási időre felkészülni. Ekkor bizony bevételünknek több, mint felét kéne félretenni.

Összefoglalva, a felhalmozási idő hossza jelentősen befolyásolja az arányokat, ha valaki az utolsó éveiben kezd el a nyugdíjra gyűjteni, akkor az elég kellemetlen lehet. Hogy a maradékot (tehát az életszínvonalunkat) hogy osztjuk be, arról egy későbbi bejegyzésben fogok beszámolni.
Kis kommentként: az állami nyugdíj szerintem csökkenni fog a jövőben. Én nem kívánok erre játszani, de ha úgy gondolod, számítsd hozzá a megtakarításodhoz, mint 10% (ez jelenleg a bruttód járulékterhe).

• Facebook