Azt gondolom, hogy a nyugati kultúra annak köszönhetően nőtt nagyra, hogy felfedezte az egyéni felelősséget. Az alapkoncepciója, hogy egy probléma megoldásának legjobb módszere, ha mindenki személyesen felelősséget vállal magáért, a tetteiért. Azt várjuk, hogy ez a nagy egészre nézve a lehető legjobb kimenetet fogja eredményezni. Azt feltételezi, hogy az egyetlen, aki meg tudja javítani a világodat, az Te vagy. Ahol én tudok segíteni, az a személyes pénzügyek kérdése
(Természetesen vannak olyan piacok (területek), ahol ez nem minden esetben igaz (lásd bizonyos esetekben a klímavédelem, vagy az elesettek megsegítése). Azt hiszem, a megoldás itt is abban rejlik, hogy hogyan tudjuk az egyéni választásokat minél inkább a közjó felé terelni).
Tehát egyéni felelősség. Hiszen erre alapozva tudunk mindenkinek (hasonló) jogokat biztosítani.. A te alapjogod számomra egy felelősséget takar, méghozzá azt, hogy nekem nem szabad akaratod ellenére beleavatkoznom a te jogaidba. Talán egyes embereknek fájdalmas lehet, hogy ennek az ellentéte is igaz. Tehát te is felelősséggel tartozol az iránt, hogy az én jogaim ne sérüljenek (te ne sértsd meg az én jogaimat).
Oké, ez még nekem is unalmas, miért beszélünk jogokról és kötelességekről?
Amikor COVID-19 gazdaságra gyakorolt hatása komolyabban érezhetővé vált, sokak számára világos lett, hogy ez a személyes pénzügyeikben is több, mint egy kis kellemetlenség. Sorban jelentkeztek arra, hogy az állam (vagy tulajdonképpen akárki) megmentse őket.
Nekem ez nem tetszik.
Ha kívánhatnék valamit, akkor az az lenne, hogy nagyjából egy év “karantén” kelljen ahhoz, hogy az embereknek gondot okozzon a napi megélhetés. Akkor is, ha elvesztette az összes megrendelését, elküldték a munkahelyéről, az állam pedig nem képes a megnövekedett számú munkanélkülinek segélyt adni. Azt szeretném, hogy ne kívülről várjuk a megoldást!
Mert a megoldás kézenfekvő! A jóléti társadalmakban az emberek döntő többsége olyan életszínvonalon él, ami a lakosság jó részének akár 50 éve is elérhetetlennek számított. Ha ennek az életszínvonalnak csak egy kis részét (mondjuk 10%-át) önkéntesen képesek lennénk feladni; akkor 10 év alatt (ami egyébként nagyjából a válságok gyakorisága, bár általában nem minden iparágat érint) már akár egy-másfél évnyi tartalékkal rendelkezhetnénk.
Annyira hiszek ebben, hogy hajlandó vagyok az időmet áldozni a blog írására, még ingyenes pénzügyi coachingot is indítottam.
Azt szeretném elérni, hogy minél többen válságállóak legyenek.
Egyáltalán nincs rendben, hogy borzasztó alacsony hatékonysággal működő államok segítségében bízunk. Egyáltalán miért gondoljuk, hogy a legjobb módja a válságok kezelésének, hogy külső szervezetek segítségre hagyatkozunk? Abban reménykedem, hogy amikor újraindul a gazdaság, az emberek pár évig nem fognak kételkedni abban, hogy a válságok időről-időre lesújtanak. Sajnos az emberek gyorsan felejtenek 2018-ban sokan nem emlékeztek 2008-09-re. 2019 novemberében vírus indította be a gazdaság visszaesését, 2008-ban egy bank csődje, korábban más. Az is biztos, hogy minden válságnak vége is lesz, a kérdés, hogy mennyire leszünk kitéve a gazdaság viharainak.
Ha most dönthetnél, hogy a következő válságban az állami beavatkozásra vársz, vagy már előre megmented magad; te hogy döntenél?
Azt szeretném, hogy Te vállalj felelősséget a pénzügyi életed rendezéséért. Azt szeretném, hogy a saját otthonodban Te tegyél rended, Te javítsd meg az életedet, Te légy a saját történetednek a hőse, ne valaki más! Ezt pedig csak akkor érheted el, ha felelősséget vállalsz a tetteidért (a személyes pénzügyek kérdésében is).
Éppen ezért nyitottam meg az akár ingyenesen is igénybe vehető pénzügyi coachingot, hogy hatékonyabban tudjak neked segíteni.
Mert a gazdasági katasztrófa és a kellemetlenség közötti különbség a biztonsági tartalék megléte.
Dave Ramsey
Legutóbbi hozzászólások