Gyakran hallott pénzügyi tudatossági tipp, hogy a fizetésed megérkezése után elsőként a megtakarításodat tedd el. Még könyvek is születtek ilyen a címmel (például „Először fizess magadnak”), de az internet is teli van vele. Logikus, és szép gondolat, de sajnos nem működik.
Ezen a héten nincs hallgatható videó.
Legalábbis önmagában jól nem működik. Tegyük fel, hogy hónap elején elteszed a fizetésed 10%-át. Ugyanúgy éled az életed, ahogy eddig. A hónap 20. napja környékén kezd alacsony lenni a folyószámla egyenleg. Visszaveszel a költésekből, de a 25. napon rájössz, hogy a rizs nem jó 15 étkezésre.
Sebaj, következő hónapban taktikusabb leszel, a 20. napon minden rendben, ugyan le kellett mondanod egy sörözést a haverokkal, de úton vagy. Aztán egy halk pukkanás kíséretében elmegy az áram. Nagy szerencse, hogy hónap elején elraktad a pénzt, mert különben sütő (és pénz) nélkül kellemetlen lenne a hónap további része.
Emberek tízezrei játsszák el hónapról-hónapra ezt a játékot. Ha vannak is megtakarításaik, akkor is egy kellemetlenség választja el őket az üres bankszámlától. Sokszor még tudatosnak is tartják magukat, hiszen „hónap elején raknak el pénzt”, de „valami mindig közbejön”. (Hányszor hallottam ezt!) Mert a valódi költségekre nem készülnek fel, nem is ismerik azokat.
Felkészülés
A fent említett szabály pár nagyon szerencsés emberen kívül, aki tényleg csak szórakozásra költi el a pénzének jelentős részét, nem működik. Ők azok, akik keresnek annyit, hogy a váratlan kiadásaikat a folyó bevételeikből fedezni tudják. 200 ezres autójavítás? „Nagy szerencse, hogy most jött be 400 ezer a mellékállásból.” Eltört a telefon? „A hónapban a 10 helyett 5 hétvégi étterem fér csak bele.” Nyilván nem ez az átlag.
Legtöbbünknek (nekünk is) fel kell készülnünk a „nem várt” kiadásokra. Nem várjuk, hogy az autónkat javítani kelljen, de pontosan tudjuk, hogy így lesz. Ahogy az eszközeink cseréjéről is tudjuk, hogy egyszer szükségessé válik. Sajnos azt nem mindig látjuk egy évre előre, hogy hány esküvőn kell részt vennünk, de a karácsony, nyár, sőt még a síelés időpontja is elég jól kiszámítható.
Ezekre a kiadásokra céltartalékot képzünk, ami a havi költségek része, nem a megtakarításé. Nyilván, ha rossz a helyzet, akkor ebből vissza tudunk venni (például az évben nem lesz gazdag karácsony), de visszás logika, hogy az éves önkontrolltól, esetleg a karácsony előtti bónusztól függjön a „Jézuska”.
Sajnos anélkül, hogy végtelen pénzünk lenne, csak akkor tudunk valódi megtakarítást elérni, ha tisztában vagyunk a valódi költségeinkkel, lehetőségeinkkel. A jól hangzó szabályok (legyen az 50-30-20 vagy a magunknak fizetés) akkor működik csak, ha a kiadásaink nagy része befolyásolható mértékű vagy elhagyható.
A többiek számára sajnos csak a valódi költségeket is figyelembe vevő költségvetés és az annak megfelelő céltartalékok létrehozása segít. A fennmaradó összeg az, ami a megtakarítás, de ez pont „hónap végén” jelenik meg.
Szerintem teljesen mindegy, mikor tesszük el, mert attól se több, se kevesebb nem lesz.
A „fizesd ki magad először” módszer csak arra vonatkozik, hogy ne hülyeségekre költs, ergo ne más vállalkozását támogasd bevétellel, hanem a saját céljaid legyenek az elsők.
A tudatosság segít, nem az olcsó praktikák. De ahogy én tapasztaltam, igazából egy nagyobb bevétel visz előre, amiből mértékletesen költekezve marad bőven befektetnivaló pénz.
Előző hónapban kell félretenni.
Alapszabály:
Januári bevételeinkből töltjük fel a februári zsebeket, kb ebben a sorrendben:
1. Alapvető fix, halaszthatatlan ktgek, rezsi, törlesztők, gyógyszerek
2.Alapvető ellátás, pl. élelmiszerek, tisztítószerek, közlekedés
3. Csúsztatható részletek, számlák, előtakarékosság (beleértve a tartós eszközök éves tervezett díjára eső havi részleteket)
4. Egészségre, tanulásra, fejlődésre, sportra költés
5. Szociális élet, kultúra, család utazásra félretett pénz
6. Magasabb minőségű élelmiszerek, ruházkodás, szépségápolás, egyéb közérzeti dolgok
7. Folyó tartalékképzés váratlan kiadásokra
8 Hobbik, kikapcsolódás
9. Azután következő havi zsebek feltöltése, amíg 6 havi tartalék ki nem alakul
10. Befektetési alapok
Tetszik ez az gondolkodás, próbáltam, de nem nagyon tudtam átültetni a gyakorlatba. Hol vannak a zsebek? Boríték, vagy vmilyen virtuális megoldás?
Tudnál gyakorlati ötleteket adni mire érdemes céltartalékot képezni? Hogy lövi be az ember az összegeket, éves alapon? Mi történik a felhalmozódott fel nem használt összeggel? Ez az egész rendszer hogy befolyásolja a havi költések követését? Milyen gyakran érdemes felülvizsgálni? Évente biztos, havonta már biztos nem, három havonta, félévente? Ez így komplexebb mint egyszerűen csak félretenni hó elején, vagy végén. Nekem kb 60% a megtakarítási arányom, követem a kiadásokat, szóval inkább azért lenne jó egy ilyen rendszer, hogy többet költsek. Pl két hónap megtakarítása lenne egy komolyabb PC amit már tervezek évek óta, de mégse veszem meg, és gondoltam ha pl havonta elraknék rá céltartalékként vmennyit, beírnám költésként, amikor összejön az összeg, akkor azt már bűntudat nélkül el tudnám költeni automatikusan, mert úgymond már benne van a kiadások között.
Mielőtt válaszolok, nagyon tetszik az utolsó gondolat: bűntudat nélkül tudok költeni valamire, amit szeretnék: pont ez hozta létre nálunk is a nyaralás zsebet, de a ruhazsebemnek is ez a célja. Az a pénz el van égetve, nem fáj a kiadása már. (Egyébként még mindig fáj, de ezzel a tudattal csökkenthető a fájdalom!)
Nálunk szerintem sok zseb van, ha jól emlékszem 10, és nem túl bonyolult az életünk. Egy 4 gyerekes család életében ez akár sokkal több lehet, de annak az adminisztrációja (és számon tartása) nem könnyű. Egy részére működhet a boríték is (különösen, ha valakit ez motivál), de a bankszámla különböző virtuális zsebei is jók lehetnek. Fintech cégeknél ez olcsóbb, de egy idő után túl sok pénz lesz benne… Ezért én jobban hiszek az Excelben, de tudom, hogy van olyan, akinek bonyolult lenne. Tehát a fizikai zsebek száma igazán nem számít, csak ha segít.
Az adminisztratív zsebek száma sokkal nehezebb kérdés, mert a bonyolultság és a motiváció közt meg kell találni a megfelelő arányokat. Amire muszáj, azok a kiadások, amik már önmagukban felborítják a családi kasszát (autójavítás, háztartási nagy- és kisgépek), de ezen felül én arra javaslom, amire vagy nem szívesen, vagy nagyon szívesen költesz, ez utóbbiból több kategóriát nyugodtan egybe lehet nyitni (pl ha könyveket meg színházjegyeket veszel túl sokat, akkor nem baj, ha a kettő közt tudsz választani!
És ha nincs semmi különleges, akkor éves felülvizsgálatban hiszek. Ha év végén valami egy kis mínuszban van, semmi gond, vagy szembe kell néznem azzal, hogy ez kevés erre, vagy akkor hónapokig nem költök.
Hónap elején beutalom a pénzt, aztán az ott van, tehát havi pénzforgalom szinten csak a havi keret jelenik meg (a valódi kiadás nettósítva lesz a visszautalással).
Én excelben vezetem a zsebeket, a bankszámlán a pénzek mozgatása sokszor extra költséggel jár, ha maga a tranzakció nem, akkor a külön számlaszámok fenntartása.
Vannak appok, amik segíthetnek, én anno a KOIN-nal kezdtem, jó volt, de ma már nincs rá szükségem.
Nekem elég a 6 zseb, nem kell külön válogatnom pl az élelmiszert, tisztítószert stb. Inkább közgazdász módjára bontom, az elv:
– fix költségek: amit mindenképpen ki kell fizetnem és késleltetni sem tudom. EZt fel kell tölteni, nincs apelláta.
– csúsztatható fix költségek: ezek rugalmasabbak, akár le is mondhatók, változtathatók vagy később befizethetők, pl előfizetési díjak, telefonszámla
– napi megélhetési költségek: ezekre is szükség van, de hogy mennyit költök, az erősen függ attól, mit engedhetek meg magamnak. Én pl, mindig figyelem az akciókat, így több marad egy esetleges nagyobb költésre. Egyes dolgok csúsztathatók itt is, pl takarítószerek, persze a cél az, hogy soha ne kelljen ezzel zsonglőrködni, de az elején még előfordulhat.
– önfejlesztés (tanulás, egészség, sport stb.): erre ha nem jut, nem jut, el lehet olvasni régebbi könyveket, lehet a neten kutatni anyagokat, szóval kijön szinte ingyen is, de azért egy-egy tanfolyam, egy új könyv, a konditerem bérlete stb. nem haszontalan kiadás, ugyanis növeli a jövőbeli bevételeink lehetőségét és csökkenti pl. az eü kiadásokat hosszú távon.
– Kikapcsolódás: amennyi jut. Én eleve 10%-ot ide be szoktam tenni azzal, hogy amikor nem tervezett bevételhez jutok, akkor ezzel jutalmazom magam, egyfajta motivációként, max 10%-ig, de inkább csak valami aprósággal és a maradék megy a buli, utazás stb. kalapba.
– Megtakarítás és befektetés. Ezen nincs mit ragozni.
Ami márciusban befolyik, azt teszem az áprilisi zsebekbe, ami megmarad, azt már a májusiba. Tudatosnak kell lenni abban, hogy mennyi a pénzünk, és nagyon fontos: ez nem ugyanaz, mint hogy van nálunk pénz. Énis összeevertem a kettőt még régen, amikor először lettek jó bevételeim, aztán bajba is kerültem, mert amikor kellett, akkor meg nem volt. De ha pénzügyileg tudatosak vagyunk, tudjuk, hol állunk (ezért sem jó a túl sok zseb), akkor pontosan látjuk, mikor közelítjük meg vagy lépjük át a vonalat. A többi meg fegyelmezettség, céltudatosság, akaraterő kérdése.
És mersze alkalmanként nem rossz egy kis meltdown. Kell néha, na. 🙂