Személyes pénzügyekkel kapcsolatos tartalmakat fogyasztva olyan érzése támad az embernek, mintha mindenkit meg akarnánk győzni, hogy fektessen be. Talán részben így is van, és elismerem, én hiszek abban, hogy szinte bárki tud sikeresen befektetni, ha hajlandó tanulni róla. Mégsem gondolom, hogy mindenki számára ez a megfelelő út.
Facebook csoportunkban gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Az első, legnagyobb akadályt már a bevezetőben is említettem. Ha nem akarsz tanulni a befektetésekről, akkor érdemes lehet távol maradnod tőlük. Ezzel nem megnehezíteni akarom a leendő befektetők dolgát, nem kell mindenkinek pénzügyi mesterszakot végeznie. Kezdeti tudásszinttől függően pártíz óra (vagy a befektetési oktatással ~8 óra) elég lehet egy alap tudáshoz, ami életed egyik legnagyobb pénzügyi döntésére egyáltalán nem sok. Vannak, akik széket hosszabb ideig válogatnak (nagyon helyesen), de ingatlant is nagyon kevesen vásárolnak 20 perces tudással. Profi segítség nélkül pedig végképp nem, bár ennek a fő oka a jogi szabályozás.
Az alternatíva, hogy 5 perc alatt felszívod az állampapírhoz szükséges tudást. Ebben a bejegyzésben a befektetést (melynek célja a vagyonnövelés, nyugdíjmegtakarítás) elválasztom a megtakarítástól (melynek célja a pénz ideiglenes elhelyezése). A lakossági magyar állampapírra nem befektetésként, hanem megtakarításként fogok tekinteni, hiszen rendesen diverzifikált portfólióban csak korlátozott szerepe van.
Ha pedig 5 percet sem akarsz a pénzeddel foglalkozni, akkor annak hozamát mások boldogan learatják, de utólag garantált az elégedetlenség.
Rossz motivációk a befektetésre
Sajnos az időtáv kritikus tényező a befektetéseknél. Ha a tied 1-5 év, akkor nagyon szűk a bárki számára működő befektetési stratégiák köre. Ilyenkor a legtöbben lakossági állampapírokat veszünk.
Az időtáv mellett az élethelyzet is komoly befolyásoló tényező. Vannak, akiknek a szívük sem bírja már a kockázatot, vagy egyéb beállítottság miatt inkább lemondanak a komoly befektetésről, esetleg egy ügyes értékesítő áldozatává válnak.
Sokakat ez visz el az ingatlanbefektetés felé (ami potenciálisan nagyobb kockázattal jár). A szükséges tapasztalat már megvan (saját vagy családi ingatlan miatt), ezért „logikusabb” ez a fajta befektetés. Ezzel egyet is lehet érteni, de be kell látni, hogy a befektetések színes világának ez csupán egy (nem is feltétlenül optimális) része.
Mások inkább irreális elvárásokat támasztanak. Pár év alatt biztonságosan, erőbefektetés nélkül gazdagabbak akarnak lenni, mint korábban. Szerintem számukra a megfelelő az lenne, ha nem fektetnének be, de mivel több teljes piac alakult ki a kiszolgálásukra, így meg fogják találni a megfelelő szolgáltatót. Legyen az nigériai herceg, kamuguru vagy kriptoinfluencer, az irreális elvárások és a hiszékenység meg fogja tenni a hatását.
Összefoglalva
A befektetésekkel szembeni ellenérzés sokszor az azzal kapcsolatos tudáshiányra vezethető vissza. A tudáshiány bizalmatlanságot, rossz döntéseket okoz. Ezért teljesen rendben van, ha valaki idő vagy a megfelelő információk híján az állampapír mellett teszi le a voksát. Ha pedig fel akarja gyorsítani a tanulást, akkor a befektetési oktatást választja.
A befektetési oktatások végén be szoktam mutatni néhány hasznos eszközt, amik jobbá teszik az életünket, könnyebbé teszik a portfólió követését, kiválasztását. Ezekről készítek a Youtube csatornán egy minisorozatot, ha érdekel téged is, akkor iratkozz fel.
Az ember olyan,hogy neki egyből holnapra kell a pénz,meg a haszon,ez egy ősi pszichológia (most azonnal ölöm le a mamutot és most azonnal zabalom meg,mert holnap nem biztos hogy lesz mit).
Ezért nem működik a befektetés az emberek nagy részénél,mert pszichésen nem működik hogy arra várni kell!
Azt hallottam, hogy erre valakik egy egész tudományt építettek!
Inkább a multiplikátor hatással van a probléma. A születési csomag(!) determinálja a starthelyzetedet és ezáltal az elérhető maximum potenciált is. És azért beszélek csomagról, mert minden apró dolog számít.
A média és a komplett filmipar időről-időre kábítja az embereket az ellenkezőjével, de az igazság az, hogy nem csak a tőke vándorol a még több tőkéhez a kamatos kamatnak köszönhetően, de minden más is a kapcsolati hálótól a soft skilleken át a potenciális mentorokig és apró szerencse illetve balszerencsefaktorokig.
Faék egyszerűségű példával ha valaki 1 milliárdot tartott állampapírban, mikor 0,6% volt a jegybanki alapkamat és 3% volt a PMÁP, évi 30, havi 2,5 milliót oszthatott be. Most, 25% inflációnál a 16 jövőre 19%-os PMÁP-pal 160 illetve 190 millió évente, havonta(!) 15 milliót. Úgy, hogy a tőke nominálisan ugyanakkora marad.
Ha mindkét esetben csak a felét éli fel a másik felét visszaforgatja, sosem fogy el a pénz, még a dédunokájának sem, sőt, csak gyarapszik és gyarapszik.
És mi 1 milliárd FORINT világviszonylatban? Még a 100 leggazdagabb magyar között sem vagy vele, nemhogy a globális Forbes listán.
Összegyűjteni pedig egy élet kevés. Még ha 1 millió nettót félre is tudsz tenni mondjuk informatikusként (mert sok szakmában meg elvárt a kocsi meg az öltönyös megjelenés meg minden más, így amit keresel annak egy része ilyen muszáj kiadásokra megy el), az is csak a fele. 60-70 éves korodra, 40 év munka után… Úgy, hogy nem lett gyereked (mert azon is spóroltál), akinek átadhatod a vagyont.
Tehát marad az, hogy üstökösként robbantasz valamivel. Csak megint ott vagy, hogy mivel. A szerencsefaktort nem tudod kikerülni.
Plusz az egyéni tulajdonságokat se becsüljük alá. Ha te szorgalmas hangya vagy, aki szereted a munkádat, akkor nagyobb eséllyel leszel sikeres, ha a szellemi képességeid is megvannak hozzá, hogy mondjuk orvos, ügyvéd, IT-s, legyél, ne utcaseprő vagy gyári munkás. Akkor meg inkább az életszínvonaladat növeled, mintsem tépkeded a napokat a naptárban gondolatban, hogy meddig kell még tűrnöd, mire végre eljön a FIRE kánaán.
Ha pedig nem létezik olyan munka, amit szeretsz, mert a munka törvényszerűen a napi 24 óra szabadságodból vesz el és maximum szabadúszó alkalmi munkákból éldegélsz, akkor meglehetősen nehéz lesz bizonyos mérföldköveken átlendülni is. Ha örököltél ingatlant szuper, de ha nem, még ezt a mérföldkövet sem fogod tudni sosem megugrani. Mert az albérlet folyamatos pénzégetés, maga a pokol, a saját lakáshoz hiába lenne önerőd, ha a bank csak bejelentett munkára ad hitelt, azt meg nem akarsz vállalni, mert túl kötött és túlságosan megenné az életedet. Marad az, hogy gyűjtögetsz, de közben laknod kell valahol, ami miatt meg kell alkudnod, ami miatt nem tudsz kitörni még ebből az ördögi körből sem. És egy tetves romos lakásról beszélünk, ahonnan 18 évesen kellett volna elindulnod, nem sok évvel később összekuporgatnod rá mindent feláldozva és kívülről változatlanul ugyanaz az ember vagy, csak éppen belül kevésbé élsz át szorongást, mikor költened kéne.