Sokszor találkozom ezzel a kijelentéssel, akár még közgazdász tollából is, de az első gondolatom mindig az, hogy már megint megy a pánikkeltés. Nem szeretem ezt a fajta gondolkodást, és általában értékesítési szándék áll mögötte. Elismerem, nem vagyok nyugdíjszakértő, de szeretném csökkenteni az ezzel kapcsolatos szorongást még akkor is, ha bizonyos szempontból fenyegető a helyzet.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod!
Már korábban írtam arról, hogy a következő 30 évben aránylag könnyen felállítható a nyugdíjszámla egyensúlya, ha 1-2 évet emelgetünk a korhatáron. Természetesen ez csak az képernyő mögött ülve „könnyű megoldás”, az érintettek számára nem lesz kellemes. A növekvő korai munkaképtelenség például egy megoldandó probléma lesz.
Még egy fájdalom
A kormány nemrég átkategorizálta a nyugdíjjárulékot adóvá. Ugyan a működésében sok minden nem változott, de ez akár egy nagyobb szabású nyugdíjreformot is előrevetíthet (nyilván ezen a ponton ez spekuláció). A járulék és az adó közötti különbség, hogy a járulék jogosulttá tesz ellátásra, míg az adó egy (közvetlen) ellenszolgáltatás nélküli kötelezettség.
Talán sokakban mély nyomot hagyott a MANYUP és annak katasztrofális befejezése. A katasztrófa fő oka az volt, hogy a nyugdíjkasszából hiányzó befizetések adóssággal lettek pótolva, ezzel pedig nagymértékben növelték az államadósságot. (Ebben a nézetben a megszüntetés formája teljesen lényegtelen, legyen az akármennyire problémás.)
Alternatív megoldás lehetett volna, ha a kormány növeli a korhatárt, vagy csökkenti az ellátás összegét. Ez utóbbival kapcsolatban történtek változások, lásd a svájci indexálás helyett az inflációkövető emelés. Az egyébként is keveset keresők jövedelmének vágása egy széles szavazótábor körében okoz elégedetlenséget. Ha a populista népszerűség a cél, akkor sokkal könnyebb a „gazdagoktól” elvenni, hiszen részben az irigységgel, részben pedig hasznossági elméletekkel sok gonoszság alátámasztható.
Tehát népszerű megszorítás lenne a legnagyobb nyugdíjak csökkentése, vagy esetleg a kifizetés maximalizálása. Ez utóbbira eddig azért nem volt lehetőség, mert ha a járulékfizetésnek nincs felső határa, akkor az ellátást milyen jogon csökkentenénk. Mivel azonban 2020 óta összevont adóként fizetjük a nyugdíjjárulékot, kritikus hangok szerint ennek hamarosan nem lesz akadálya. Nyilván ez továbbra is csak spekuláció, az átkategorizáláson kívül nincs erre a szándékra bizonyíték.
Ugyan népszerűségben okozhatna előrelépést, az államháztartás egyensúlyát nem ez oldja meg. A magasnak tekinthető nyugdíjak aránya minimális (bár érzésem szerint lassan növekszik). Így hiába lenne népszerű egy ilyen vágás, az államháztartás egyensúlyában játszott szerepe minimális lenne.
Ennek ellenére látom a valós veszélyét annak, hogy egyszer eljön a nyugdíjplafon.
Mit lehet tenni?
Az egyik módszer, hogy szándékosan nagyon alacsonyan tartod az életszínvonalad, így egyszerre tudsz többet megtakarítani és férsz bele a későbbi nyugdíjadba. Ez természetesen nem valami vonzó cél. Az alternatívák közül így kiemelkedik a nyugdíjmegtakarítás létrehozása, valamint olyan munkák, hivatások keresése, amiket lehet végezni 65 felett is. Mióta a témával foglalkozom, be kellett látnom, hogy a nyugdíjtakarékosság elhagyása is egy teljesen érthető döntés. Sokkal jobb annál, minthogy félelemből vásárolj szemetet. A jó az lenne, ha tudatosan választanád azt az utat, ami megfelel neked.
Az emelkedő nyugdíjkorhatár ellen pedig egy jó módszer, hogy nem a teljes nyugdíjunkra, hanem főként a korai nyugdíj és a valós nyugdíjkorhatár közti időszakra teszünk félre. Természetesen ebben van némi bizonytalanság, de az összegeket nagyjából meg lehet tippelni. Erről akár egy coaching során is beszélgethetünk.
Aztán milyen megtakarításokról beszélnek. Mennyit lehet megtakarítani, amikor a dolgozók java minimálbéren tengődik? Ilyen árak és adók, munkanélküliséggel spékelve, milyen megtakarításra adnak lehetőséget?
Szerintem az nem is kérdés, hogy a minimálbér nem ad sok lehetőséget a megtakarításra! Ha valaki ilyen helyzetben van, akkor az első lépés a helyzet javítása. DE! A statisztikák szerint a dolgozók kis része minimálbéres (ráadásul olyankor is felmerül, hogy van-e mellette boríték). Utána azonban az arányok ugyanazok. Ha valaki 40 évig 10%-ot be tud fektetni, akkor az életszínvonalát tudja finanszírozni elég hosszú ideig.
Én megtakarító vagyok, de az ügynököt, aki valami nyugdíjmegtakarítási terméket akart eladni nekem, azzal küldtem el, hogy miért takarékoskodjak a nyugdíjra, ha úgyis elinflálják, mire nyugdíjas leszek. Ma befizetnék havi 50 ezret mondjuk, az mit fog érni 20 év múlva? Hiába adnak rá most 16 % kamatot állampapírban, ha a valós infláció 30 % körüli. Egy éve még 2 nagy szatyrot megtöltöttem kajával a boltban 8 ezer forintból, ma egy szatyornyi kaja sem jön ki ebből. Akkor mit fog érni a mai megtakarításom 20 év múlva?
A másik, hogy az akkori politikai elit majd úgyis osztogatni fog az akkori kisnyugdíjasoknak szavazatvásárlási célból szokás szerint, tehát úgyis meg lesz mentve mindenki.
Az infláció teljesen normális jelenség, de kétségtelen, hogy mostanában az energia és az élelmiszerárakban volt egy extrém ugrás. Ez azonban nem mindig van így, ebből hiba lenne kiindulni. Mindemellett az is igaz, hogy a befektetéssel felvállalja az ember annak a kockázatát, hogy valamivel kevesebbet fog érni a pénze, de egy rendesen kialakított portfólióban nem számítanék jelentős leértékelődésre. Persze a biztosítós termékek a költségeik miatt elértéktelenednek, de ez nem az inflációval kapcsolatos.
A politikai elit osztogatásának általában van egy felső korlátja, ráadásul a tömegeket célozzák. A legtöbben a tömegek számára elérhetőnél jobb életszínvonalon szeretnének élni. Ráadásul nem egy vonzó célállapot politikai koldusnak sem menni…
Az ügynökök által ajánlott „nyugdíjcélú megtakarítási termékek” nem az ügyfelek nyugdíját alapozza meg, az egy félreértés, természetesen az ügynök és a cég egyéb alkalmazottjai és tulajdonosai részére biztosít bevételt hosszútávon.
Egyébként nagyon egyszerű dolgunk van, ha nyugdíjra akarunk félretenni: amelyik megtakarítás nevében benne van, hogy „nyugdíj” vagy ügynök ajánlja, azt el kell kerülni.
Szerintem állampapír, tőzsdeindex ETF esetleg TBSZ-en az bőven alkalmas nyugdíjmegtakarításra.
A „minek tegyek félre, elviszi az infláció” és a „miből tegyek félre” szerintem önigazolási technikák, ezekkel valóban semmi probléma nincs, csak nem szeretnék panaszt hallani tíz-húsz-harminc év múlva, hogy nincs mit enni, mindenki vállalja a felelősséget a döntéséért.
Válasz erre: KL szerint: 2023.02.05. – 17:17
Nem mindenki tud olyan munkát végezni, amiből annyi pénzt tudna keresni, hogy tudjon annyi pénzt félretenni, hogy később akár nyugdíj nélkül meg tudjon belőle élni. Például nekem 0 nap munkaviszonyom van és ezért 0 forintot tudok a munkabéremből félretenni, mert nincs semmilyen munkabérem. Szóval öregségi nyugdíjam sem lesz soha, ami munkáért cserébe jár jelenleg az embereknek.
@FLD1987: említettem volna a „munkabér” szót? Szerintem nem.
Neked passzív jövedelmed van, tegyél félre abból – ráadásul, ha jól értem, életed végéig lesz passzív jövedelmed, szóval téged az egész nyugdíjprobléma nem érint. Nem azt mondom, hogy irigyellek, csak tényként így értem.
Általános felvetésre: egyes esetek lehetnek, amikor valamifajta szociális jellegű beavatkozásra lehet szükség, de szerintem az emberek kb. 99%-a tud(na) félretenni.
Az előző én voltam:-)
Válasz erre: Névtelen szerint: 2023.02.06. – 13:41
Ha a magyar állam nem veszi el a pénzem, akkor életem végéig kell kapnom a pénzt, legalábbis a papírokon ez szerepel: A járadékra való jogosultság határideje: véghatáridő nélküli. Gondolom a véghatáridő nélküli szó alatt a magyar állam a halálom napjáig való kártérítés fizetést érti.