Valamivel több, mint egy éve két ismerősöm, Tóni és Jucus úgy döntöttek, hogy másfél évig digitális nomádkodnak. Digitális nomádság alatt azt értjük, ha valaki ugyanazt a pénzkereső tevékenységet végzi, mint korábban, de a lokációját gyakran és határoktól függetlenül változtatja. Több fajta digitális nomád létezik, sokan egyedül utaznak, hostelekben laknak, és közösségi workspacekben dolgoznak. Így valóban olcsón lehet élni. Jucusék kettesben mentek, fiatal házasként különálló Airbnb lakásokat vettek ki. Nagyjából havonta költöztek új helyre az utóbbi egy évben.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Jucus szabadúszó, Tóni pedig IT-ban dolgozik, és a munkahelyén nem gond a végtelen HO. A terv szerint 1-1 helyen 1-1,5 hónapot eltöltve körbenéznek Európában és néhány más országban. Mivel nincs gyermekük, ingatlanuk, így aránylag könnyen tudnak mozogni.
Itt fontos megjegyezni, hogy az adózási és társadalombiztosítási szabályok nem a digitális nomádságra vannak tervezve. Ugyan az egyértelmű, Jucusék magyar adóalanyok maradtak ez idő alatt, azonban az ottlétük alatt végzett munka adózásával, a társadalombiztosítással kapcsolatban be kéne tartani a célország szabályait is. Ez szinte életszerűtlenné válik, így a digitális nomádok szinte soha nem felelnek meg teljes mértékben a törvényi keretrendszernek.
Lakhatás
Ezeknél a lakásoknál a legfontosabb az internet sávszélessége (és a megfelelő méretű munkaállomás). Szerencsére elég sok hirdetésben feltüntetik az internet sebességét, ez alig okozott problémát.
Nyilván ezen lakások bérleti díja jelentősen magasabb, mint a hosszú távú bérlés. Az általános szálláshelyszolgáltatáshoz képest viszont jelentős, akár többszázezres kedvezmény jár. A legolcsóbb és legdrágább hely között nekik a különbség 250 ezer forint is volt havonta, de jártak Albániában és Spanyolország turistásabb részein is.
Néha a lakás felszereltsége hagy kívánnivalót maga után. Nagyon kellemetlen egy hónapig kenyérpirító, mikró vagy sütő nélkül létezni. Természetesen nem reális egy teljes konyhát (vagy háztartási kisgépeket) szállítani.
Pénzügyek
Mivel a blog elsődlegesen a pénzügyekkel foglalkozik, ezért engem ez különösen érdekelt. Gondolom, senkinek nem meglepetés, hogy ez az életstílus (kevés kivételtől eltekintve) drágább, mint otthon ülni. Aki ezt megengedheti magának, az nem 5 gyereket nevel sori munkából, de nem is kell feltétlenül szupergazdagnak lenni hozzá. Két magasabb státuszú irodai munkás, ha nem tesz félre lakásra és gyerekre, könnyen meg tudja engedni magának. Tóniéknál is ez a helyzet, gyerek előtt szerettek volna még utazni egy nagyot. Szerencsére, mint jó ismerőseim, ez idő alatt is képeznek megtakarítást, vagyis legalább a már korábbi szintet tartják.
A 4 fal közül az étel az egyetlen kategória, ami alapvetően hasonló áron lehetne, de az új konyha és helyszín itt is tartogat meglepetéseket. A helyváltoztatások és a konyha korlátai miatt akkor is többször eszik az ember étteremben, ha egyébként nem szeretne. Ráadásul mindenhol be kell szerezni néhány alap dolgot, amit aztán nem tud magával vinni. A megszokott (és esetleg orvosilag indokolt) étrendet pedig folyamatosan a helyi lehetőségekhez kell állítani. Összességében alap élelmiszerre nem ment el több, mint Magyarországon, de ebben az éttermek nincsenek benne, amik Albánián kívül mindenhol drágábbak voltak, mint a Budapesten megszokott.
A lakhatás, ahogy írtam, jelentősen drágább, az elején drágának gondolt ~ 900 eurós szállásuk az egyik legolcsóbb lett. Az átlag valahol 450 ezer forint környékén van. Ebben ugye már a közüzem (és néha némi takarítás) is van, de ennek valamivel több, mint feléből már lehet akár Budapesten is hasonló lakást bérelni. Természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy a munkájuk kötöttsége miatt egyelőre Európához (vagy elméletben Afrikához) vannak kötve. Ez lehetővé teszi az extra biztosítások, egészségügyi költségek elkerülését, bár ők váltottak éves világbiztosítást, ennek költsége fejenként 57 ezer forint volt. Ugyan tervben van Dél-kelet Ázsia és Amerika is (talán nem munka során), de ez még nem valósulhatott meg.
Összesen mennyi az annyi?
A maradék költséget erősen az igények határozzák meg. A munkához kapcsolódóan minimális extra költségük volt, mert az eszközökkel már rendelkeztek. A hobbikra (az utazáson kívül) nem tudtak sokat költeni, bár arra kíváncsi lennék, hogy magasabb-e a ruhák kopási rátája ilyenkor; ezt nagyon nehéz mérni, viszont az extra költözés, tevékenységek biztosan jobban terhelik a ruhákat.
Tóniéknál nehéz pontos számot mondani, mert az esetlegesen szükséges visszautazások belezavarnak az adatba. A kimutatásaik nem tartalmazzák a magyar kiadásokat, amik nem ehhez az élethez tartoznak – például az esküvői, banki költségek, magánegészségügy esetleges kiadásai. Azokban a hónapokban, amikor az autóbérlést választották, többször is túlszaladtak az egymilliós költségen, de a 850 ezres átlaggal szerintem elég olcsón megoldották (a kint töltött időszakra vonatkozóan). A teljes költségük 2024 és 2025 közt 35%-kal nőtt, ebben az infláció is benne van. Számukra egyébként a Numbeo számai elég jó irányt adtak, érdemes volt használniuk. Nyilván az élmények terén így is a realitások talaján kellett maradniuk, de kipróbálták a jetskit, a szörfözést, extrém hegyi túrázást és más mókákat is.
Természetes, hogy akinek az időzóna, és az esetlegesen szakadozó internet nem probléma, fiatalon még olcsóbb országokat is lehet keresni, így csökkentve a digitális nomád költségeit. Nyilván ez nem mindenkinek megoldható.
Miért akarna bárki ilyet csinálni?
Az ismerőseimnek az elsődleges motivációt az utazás szeretete jelentette. Véleményük szerint a tipikus 1-2 hetes időszak alatt nagyon nehéz megismerni a kultúrát, embereket. Persze ez csak addig működik, amíg nincs gyermekük (bár láttunk nagy utazókat iskolás gyerekekkel is).
Emellett nagyon jó egy hosszú munkanap után a tengerben csobbanni egyet, vagy csak sétálgatni az óceán partján. Mint kiderült, gyakorlatilag két bőröndnyi cuccal teljesen jól lehet élni.
Ezen kívül persze jó gyakorlást jelentett arra is, ha végül az ország elhagyása mellett döntenének. Mint kiderült, a kapcsolatukra jórészt pozitív hatással van ez az életforma. Mivel gyönyörű helyeken járnak, tudják, mennek is. Így könnyebb motivációt szerezni a mindennapi feladatokhoz.
Nagyon sok pozitív élményt is tudnak szerezni, de az egymásra utaltság is építi a kapcsolatot. Még a negatívabb, stresszesebb helyzeteket is megtanulták együtt kezelni, mert abból is akad bőven.
Sötét oldal
Természetesen nem minden szép és jó. A rendszeres költözésnél sok súrlódás, stressz fordul elő. Gyakorlatilag a megérkezés után már a következő helyet kell szervezni, de az új helyszín is sok bajt tartalmazhat. A két hely közti logisztika meglepően bonyolult tud lenni. Rodoszról Malagára London érintésével jutottak el, emellett ismeretlen országokban kellett szervezni a helyi közlekedést is.
A helyzet kihasználása bizonyos szempontból egy kényszer is, az ember úgy érzi, hogy minden hétvégén (vagy akár munkanapon) csinálni kell valamit. A lustulós napok némileg ismeretlenek.
Nekik a legnehezebb a mély kapcsolatok, barátok hiánya. Nyilván sok új emberrel találkoznak, de őket is gyakran cserélik. A hazautazások során sem lehet bepótolni az elvesztett időt, a közös focizásokat, napi kapcsolatot. Meglepő módon sokan csak a nyaralást látják az életmódban, pedig rengeteg munkával, lemondással jár.
Összességében érdekes volt kicsit belelátnom pár digitális nomád életébe. A legnagyobb félelmem az lenne, hogy a szép/új helyek csökkentik a munkakedvem, de én szívesen kipróbálnám ezt az életvitelt.
Így év végéhez közeledve, érdemes nem elfeledkezni a TBSZ megnyitásáról, ha valaki még idén szeretne egyet.
Hát igen, a digitális nomád kaland tényleg izgalmas szürreális vízió! Különösen a 250 ezer forintos különbség, és hogy a legolcsóbb hely is 900 ezer forintos lenne, már meggyőző. Azt hiszem, én inkább a hagyományos, otthoni focizás és kenyérpirító biztosította nyugalmat választanám, köszönöm szépen! Az utazás jó, de a ruháknak valóban jobban megállnak a helyt, ha csak digitálisan létezünk. Aztán persze a stressz, ahol a következő költözés már a megérkezéskor kezdődik, és a barátok cseréje… Remélem, a konyhájukban nem is hiányzik a kenyérpirító, ha már ilyen drága a minden más!
„Jucus szabadúszó”, kicsit bővebben? Mi a végzettsége és milyen munkahelyei voltak az elmúlt 1 évben?
„Tóni pedig IT-ban dolgozik” szintém kicsit bővebben? Programozó, programtervező, milyen nyelveken programozik? A végzettsége is érdekelne (pl. informatikus-mérnök, programozó matematikus, BSc, Msc fokozattal?)
Ezen kívül érdekelne még a nyelvtudásuk, milyen nyelveken beszélnek és ezekből mit tudtak használni útjuk során?
Köszönöm.
Angolul és németül tudnak, előbbivel szerintem mindenhol elboldogultak, illetve hobbiként spanyolul tanultak, de az nagyon alapszintű.
Sajnos nem látok annyira rá az IT-ra, de T nem programozó, emlékeim szerint MSC-je van, és ügyféligényeket fordít le a fejlesztők nyelvére (remélem ha olvassák a kommenteket, akkor nem lőttem nagyon mellé 😀 ).
Jucus szabadúszó, vagyis nincsenek „munkahelyei”, magánszemélyeknek szolgáltat, szintén MSC végzettséggel. Érthető módon nagyon konkretizálni nem szeretném.