Omaze – avagy az átverésgyanú két oldala

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy naponta több Omaze hirdetést láthatok. Nem tudod, hogy mi ez? Ez a te nagy napod!

Amikor elkezdtem a bejegyzést, átverésgyanús helyzetként kezeltem, mert szeretek ilyenekről írni. Idővel azonban megváltozott a koncepció. A bejegyzés részben a How money works videója alapján készült.

Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!

A bejegyzésről készült videót itt találod.

Nagyon röviden: az Omaze egy marketingszolgáltatás, mely összeköti a szerencsejátékot a karitatív célokkal. Az alapötlet hasonló, mint az iskolás tombolán: a nevezési díj maradéka elméletileg egy jó célra lesz felhasználva.

Omaze

Azt kell azonban tudni, hogy az Omaze nem egy karitatív szervezet vagy nonprofit. Őket megkeresi egy megbízó, aki szeretne pénzt kapni. A „tombolán” megnyerhető ajándékok sem felajánlások, hanem megvásárolt luxus használati tárgyak. Tehát ennek az ára le lesz vonva az összegyűlt pénzből, mint ahogy a reklámok díja is. A fennmaradó összegből a megbízó hivatalosan 85%-ot kap, ami ugyan jól hangzik, de az interneten fellelhető adatok szerint a teljes bevételre nézve ez valójában 12-20% körül van.

Mivel nem vagyok jogász, nem nagyon foglalkozom azzal, hogy mennyire legális a tombola szervezése, de maradjunk annyiban, hogy járt már a bíróságon a cég ezzel kapcsolatban…

Gyors értékelés

Szerintem nagyon sok hasonló ügyet úgy érdemes megközelíteni, hogy lebontjuk egységekre. Ezáltal megismerhetjük a résztvevők valós motivációját.

Adakoznál-e egy nonprofit szervezetnek, ha tudnád, hogy a pénz mindössze 10-20%-a érkezik meg a szervezet számlájára? És ennek is csak egy része lesz csak a célnak megfelelően felhasználva.

Vennél-e részt szerencsejátékban, ahol egy számodra várhatóan nem praktikus nyereményt nyersz? (A reklámokban tipikusan luxus gépjárműveket, luxus lakásokat mutatnak be celebek. Ilyesmi az átlagember számára anyagi csődöt jelentene.) Most nem is megyek bele a szerencsejátékok általános tulajdonságába, hogy az esélyek ellened szólnak…

Ha mindkét kérdésre nem a válaszod, akkor felmerül a kérdés, hogy ha a kettőt összegyúrják, akkor vajon miért csinálnád.

El tudok képzelni persze olyan helyzetet, hogy racionálisan végiggondolva megéri valakinek összekötni a két tevékenységet, mert elfogadja, hogy kiadásának csak egy nagyon alacsony része kerül valóban jó célra. A többi csupán a szerencsejáték zsebbe megy.

Az emberek azonban véleményem szerint nem így működnek. Szimplán irracionálisak, és a „veszteség ellen” védik magukat azzal, hogy „legalább egy kis része a jó célra ment”. Hasonló a helyzet az UL-nél is, ami szétbontva egy sokkal logikusabb termék: ha befektetni szeretnél, akkor keress befektetést, ha életbiztosításra van szükséged, akkor sokkal jobban jársz egy kockázati biztosítással. Annál azonban a veszteség minden hónapban az orrod alá dörgöli magát.

Anélkül, hogy moralizálnék, megemlítem, hogy a szerencsejáték nem véletlenül van szabályozva a legtöbb országban. Tehát nem nagyon örülök, amikor ilyen kiskapukat használnak a cégek.

A másik oldal!

Ha az Omaze üzleti modelljén (még ha el is hisszük, hogy minden a papírforma szerint megy) kicsit felhúztad magad, akkor nem vagy egyedül. Én is. Ez egy normális érzelmi reakció, nem szeretem, ha jó célokat emberek meggazdagodásra használnak.

A közgazdász azonban kibújt belőlem, ezért szeretném egy másik oldalról is bemutatni a történetet.

Van egy nonprofit szervezeted, aminek szüksége van pénzre. Az emberek nagyobbik része semmi ilyesmit nem támogat, amit részben meg tudok érteni, részben pedig valószínűleg jobban járnánk, ha mindannyian tennénk. A szükség megvan, hiszel a célodban. Erre jön egy külső szervezet, ami azt mondja, hogy elég a nevedet hozzáadnod egy kampányhoz, „kockázat nélkül” hozunk pénzt neked. (Ráadásul a kedvenc KPI-od – a támogatás hasznossági aránya –  sem sérül közben.)

Ismerve, hogy milyen kevesen adakoznak, tulajdonképpen az ördögnek is eladnád magad, hogy finanszírozáshoz juss. Ha nagyon távolról nézzük, akkor tulajdonképpen piaci alapra helyeztük az adakozást. Micsoda innováció, milyen szép történet!

Ha kizárólag hasznossági alapon nézzük, a logika kikezdhetetlen. Azonban a legjobb ötletek mind a megvalósításon véreznek el. Az interneten gyakran találunk kritikus hangokat, amik arra utalnak, hogy a tombola szervezése nem tökéletes. Vagy, hogy a feltételek nem teljesen teszik egyértelművé, hogy itt szerencsejáték szervezése zajlik, és hogy nagyobb összeg befizetése jobb esélyekkel jár-e.

Összességében nem szeretnék ítéletet mondani az Omaze felett, csak szerettem volna bemutatni egy érem két oldalát. Szerinted érdemes ilyenbe befizetni? Morális ilyen rendszereket létrehozni? Vagy ha átverésnek tartod az Omaze üzelti modelljét, megváltozna-e a véleményed, ha fordulna az arány?

Adakozás

Ha meghoztam a kedved az adakozáshoz ezzel a némileg szomorú bejegyzéssel, akkor az ukrán helyzetre tekintettel felvettem a kapcsolatot a vajtai kastélyt üzemeltető nonprofit szervezettel, a Calvary-Golgota Szolgáltató Nonprofit Kft-vel. 50 ukrajnai menekültet szállásolnak el napi 3 étkezés mellett.  Ezen kívül ellátják az embereket azokkal az apróságokkal, amiket nem tudtak magukkal hozni. Ennek a finanszírozása kizárólag adományokból és felajánlásokból történik. Ha szeretnél segíteni, akkor átutalással tudod megtenni az alábbi adatokkal:

Kedvezményezett: Calvary-Golgota Szolgáltató Nonprofit Kft
Számlaszám: 1040 2946 0001 8491 0000 0001
Közlemény: „KK menekült támogatás” (Ez csak a mérés miatt szükséges – kontroller vagyok, amit tudok, mérek –, természetesen nem kapok jutalékot vagy bármilyen juttatást ezért.)

(Külföldi bankszámlaszámról (IBAN): HU24 1040 2946 0001 8491 000 0001
 SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB)

3 comments on “Omaze – avagy az átverésgyanú két oldala

    1. Nem és nem is fogok!!!! A máltaiakat támogatom nem holmi gyanús dolgokat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.