Kezdő befektetői körökben az egyik sztár stratégia az osztalékportfólió, online csoportokban már-már vallásos hívei terjesztik. Nekem mindig voltak ellenérzéseim vele kapcsolatban, de természetesen elismerem az előnyeit is. Az utolsó év eredményei némileg kijózanítóan hathattak a konkurens, növekedési stratégia hírnökei számára, ezért időszerű írni erről a befektetési módszerről.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A bejegyzés témája elválaszthatatlan a magyar osztalékportfólió szószólóitól, ennek ellenére sem szeretném, ha bármilyen szinten Sólyomi Dávid vagy más munkájáról szólna, hiszen közel sem ismerem őket eléggé ehhez. Nagyon sok tanulmány szól a hírlevelek, részvénytippek hatásfokáról (ezek eredménye általában nem vet jó fényt rájuk), úgyhogy koncentráljuk a stratégiára.
Az osztalékfókuszú befektetés a fundamentális elemzés egyik alfaja, amelyben befektetői értéket nem a vállalat részvényeinek árától, hanem az osztalék mértékétől várják. Az osztalékbefektetők kifejezetten keresik azokat a cégeket, amelyek régóta stabilan növekvő osztalékot fizetnek. Ha fenn tudják tartani az osztalék növekedését évről évre, akkor megfelelő befektetett tőke után nyugdíjba tudunk menni anélkül, hogy a tőkéhez valaha hozzá kelljen nyúlni.
Az osztalékjövedelem nagyon hasznos lehet, ha a részvénypiac viharossá válik, hiszen még a vágott osztalék is sokszor elég arra, hogy eléldegéljen belőle az ember, és nem kell feltétlenül eladni a részvényt. Ezzel szemben egy tradicionális portfólió darabkáitól akár nyomott áron is szükséges lehet megszabadulni. Emiatt azt várnám ezektől a részvényektől, hogy árfolyamuk kevésbé volatilis, de ezt adatokkal nem tudom alátámasztani (az ellenkezőjére vonatkozó írást is olvastam már).
A stratégiában nagyon pozitívnak tartom, hogy folyamatos jutalmat ad a befektetőnek. Legyen az akármilyen kicsi, a jutalmazás fontos az agynak, ezért a kifizetésről érkező SMS/e-mail mindig egy jó élmény lesz. Különösen ahogy a befektetett tőke növekedésével egyre nagyobb az osztalék is. Ezt a hatást kívülről könnyű alulbecsülni, de nagyon sokat érhet a kevésbé tudatos befektetőknek (nem mellesleg emlékeztetőnek is jó, hogy ideje befektetni).
Nyilvánvalóan ez nagyon vonzó értékajánlat: időbefektetés nélkül jön be a pénz.
De akkor én miért nem vagyok lelkes az osztalékportfólió miatt?
Az első problémának azt érzem, hogy az előző mondatom nem igaz. A fundamentális elemzés egy szakma, ráadásul nem is könnyű, sok-sok csapdát tartalmazó szakma. Egy cég értékének korrekt elemzéséhez komoly gyakorlatra és mély ismeretekre van szükség. Ez sokkal nagyobb munka annál, amennyire az átlagos befektetőnek ideje van, különösen ha egy rendesen diverzifikált, sokelemű portfóliót szeretne létrehozni. Természetesen lehet 1-2 KPI alapján választani, de akkor semmivel nem szofisztikáltabb a befektetési módszer, mint a hype-vonat vagy éppen a random választás.
De ha bele is teszed a munkát, akkor is felmerül a kérdés, hogy mivel vagy okosabb, mint a piac? Honnan tudod, hogy jobban tudsz dönteni, mint a profi befektetők? Mi az a plusz tudás, amit a piacra viszel a sima indexkövetéshez vagy egy osztalékfókuszú befektetési alaphoz képest?
A másik fő problémám, amivel kevesen foglalkoznak, hogy a valóságban mennyire rendszeres a munka egy osztalékportfólióval. Mert a kiválasztás és megvásárlás csak egy döntés, ezután jön az igazi megpróbáltatás: meddig tartsuk a részvényt?
Ha elhisszük, hogy vannak alulértékelt részvények, akkor vannak túlértékeltek is, ezektől meg kellene szabadulni, nem? Vagyis hiába vásároltunk meg „olcsón” egy részvényt, ha elég magas az ára, akkor érdemes azt eladni. Ez viszont azt jelenti, hogy rendszeresen felül kell bírálni a döntéseinket, ami a tartott részvények számától függően elég komoly munka lehet. Tehát ha a választott stratégiám az osztalékportfólió-építés lenne, akkor legalább 1-2, de tőkemérettől függően akár 3 százalékponttal magasabb reálhozamot várnék el tőle, mint egy teljesen passzív stratégiától. (Magasabb tőkére kisebb a fajlagos munkaerőköltség.) Erről azonban nagyon kevesen beszélnek. Nyilván ki lehet szervezni ezt a munkát hírleveleknek, de a hatékonysága az aktív alapok piacmegverő-képességéhez lesz hasonló.
Az emberi jellem
Rendszeresen láttam az osztalékhozam elszámolásánál, hogy az eredeti bekerülési árhoz viszonyítják a kifizetést. Ez legfeljebb akkor érthető, ha valaki valamilyen okból az eredeti befektetett tőkéjének a hozamát szeretné nézegetni, de szakmailag megkérdőjelezhető. Néha egyenesen szándékos megtévesztésnek tűnik a hozam ilyen számítása. A tőzsde egy gonosz hely, ahol minden nap kapsz visszajelzést az éppen aktuális árról…
Az osztalékra várók hada számomra mindig egy puskaporos hordónak érződött. Egy „osztalék-arisztokrata” részvény árfolyamát a növekedési várakozás ugyanúgy fel tudja hajtani, mint egy növekedési részvényét. Vajon azok, akik erre alapozva vették meg a részvényüket, milyen sebességgel szabadulnának meg tőle egy vágás esetén, ezzel évek osztalékhozamát nullázva.
A bejegyzés elején kifejtettem, hogy milyen pozitív megerősítést jelent az embereknek az osztalék. Anélkül, hogy ezt a hatást alulbecsülném, két ellentétes pszichológiai hatást is szeretnék bemutatni. Egyfelől a vásárlási döntésbe fektetendő energia miatt nagyobb eséllyel halasztjuk a vásárlást, ezzel értékes, piacon töltött időről mondunk le. Másfelől – ahogy minden más stratégiától – az emberek hajlamosak elfordulni ettől is, amikor éppen nem neki áll a zászló. A 2010-es évek második fele a növekedési részvényekről szólt, a túlértékeltség miatt nagyon nehéz volt megfelelő osztalékbefektetést találni. Ennek eredményeként sokszor a stratégia értékesítői is más lehetőségek után néztek. Ha pedig a próféták máshová kacsintgatnak, akkor a követők még inkább. Ez persze nem a stratégiát magát minősíti, hanem felfed egy jellemző befektetői hibát.
Még mindig van?
Számomra problémát jelent, hogy ez a stratégia szándékosan kihagyja a cégek jelentős részét a befektetések közül (általában a legújabb technológiák piacán versenyzőket, ahol még elérhető a növekedés). Ez persze hozzáállástól függően lehet előny és hátrány is, ezért szívesen olvasom azokat a kommenteket is, amik szerint jó dolog, ha a cégek egy részét szisztematikusan kihagyjuk a vonzó befektetések közül.
Végül az osztalékhozamnak van egy másik kellemetlen mellékhatása: jellemzően adózni kell utána. Az osztalék elsődlegesen a kifizető országában adózik, ezért ún. forrásadót szoktak vonni, amit még a TBSZ számlával sem tudunk elkerülni. A sors fintora, hogy az USA-ban pont az adóelőnye miatt szeretik az osztalékot, itthon pedig kifejezetten adóhátrány ér minket (ez utóbbi az ETÜ hozam nevetségesen alacsony adókulcsának köszönhető).
Összességében én nem vagyok nagyon lelkes az osztalékportfólió miatt, de befektetési oktatásokon igyekszem bemutatni az előnyeit és a hátrányait is. Elismerem, hogy van nagyon komoly viselkedésmegerősítő jellege, de véleményem szerint, ha a hozam megszerzésébe fektetett munkát is belevesszük, akkor hosszútávon csalódás fog érni. Ennek ellenére el tudom képzelni, hogy valaki így tervezi meg a nyugdíját, valamint azt is, hogy a következő időszak győztes stratégiája ez lesz.
Te vásárolsz kifejezetten osztalékfizető részvényeket? Neked bejön ez a stratégia, vagy inkább a hátulütőit látod?
Nekem vannak osztalékot fizető részvényeim, de nem ebből élek. Nekem többet ér a magyar államtól gyerekkorom óta érkező pénz, ami a Pénzügyminisztérium bankszámlájáról érkezik minden hónapban elvileg életem végéig.
Index meg osztalékalapú is:
SPDR S&P Global Dividend Aristocrats UCITS ETF (Dist), ami 10 év óta osztalékot növelő cégekből álló indexet követ.
Vagy a FTSE All-World High Dividend Yield UCITS ETF (VHYL) egy elég diverzifikált ETF. 1800 feletti részvényt tartalmzó indexet követ.
persze, de ezek a KPI követők, itt nincs semmi komoly elemzés (feltételezem). Miben jobbak, mint egy sima indexkövetés?
Arra büszke Dávid, hogy amíg az S&P500 az utóbbi x évben 10,7% ot hozott éves szinten, ő 11% ot ért el… Ezért tényleg kár kínlódni, hacsak nem hobbiból csinálja az ember, vagy ha fizetnek érte mint szolgáltatásért ugye. Az a gond igen, hogy jó években kevésbé emelkednek mint a növekedési részvények, viszont mégis túlértékeltek, de ha pánik van, esnek azok is. És igen, a kiszállás is kérdéses, magas az „opportunity cost”, stb. Probléma továbbá, hogy nem csak adózni kell, de a kettős adóztatást elkerülő megállapodás is lóg továbbra is a levegőben. Ha nem költi el az ember a leadózott osztalékot, akkor kérdés, azt mibe fektesse, a helyzet folyamatosan változik, nem biztos, hogy ugyanabból a részvényből érdemes még többet venni az aktuális áron. Jó stratégia lehet esetleg pánikban jobb osztalékosokat venni átlagáras stratégiával, de csak a portfólió 15%-át kb. Esetleg ahogy közeledik az ember a nyugdíjhoz lehet növelni kicsit.
Nem szeretném, ha a kommentszekció Sólyomi Dávidról (vagy bárki más munkájáról) szólna, mert nem követem eléggé ahhoz, hogy véleményt mondjak róla. A számaid alapján valóban nem nagyon érte meg ezzel foglalkozni, de ugye kérdéses, hogy mennyi a megfelelő vizsgálati időtartam. Erre sajnos nem tudok okosat mondani én sem.
Te nevezted nevén, de igen, jogos, és nem minősítem őt, sőt követem a munkásságát, az is egy megközelítés, aminek van létjogosultsága. Sok nagy is így gondolkodik, az egyik leghíresebb W.Buffet, ő meg sokak szemében isten. Szerintem a fundamentális elemzéssel ami ehhez kell az a legnagyobb gond, hogy bármikor borulhat a képlet, elég egy járvány, vagy egy tűzhányó, és a legjobb légítársaság is a földbe áll. Bárhogy is, a pénzügyi jelentések bogarászása is csak visszapillantó tükörből vezetés az autópályán.
Igen, igen, nem baj, ha említjük, csak nem lenne egészséges, ha róla szólna.
Szerintem sincs baj a fundamentális elemzéssel, sőt, ha jól van csinálva, akkor kifejezetten hasznos. Warren is sokat beszél arról, hogy mennyi munkája van benne és az eredmények láttán, be is jön neki. Ha megfelelően diverz a portfóliód, akkor szerintem nem olyan nagy probléma az alacsony valószínűségű, kivédhetetlen esemény, de félek, hogy az átlagbefektetőnek nincs annyi ideje.
Az akkor Berkshire részvényt vesz… 😀
Ha már nevesítetek valakit (ami vékony jég), akkor érdemes korrekten tenni azt. Dávid és csapata folyamatosan fejleszti a módszerét és jelenleg egy ún. EVA (Economic Value Added) alapú, a minőségi vállalatok mély fundamentális (kvantitatív és kvalitatív) elemzésére épülő, a teljes hozamot három dimenzió mentén ((i) profitábilis növekedés, (ii) osztalék fizetés és részvényvisszavásárlás, (iii) értékeltség) maximalizálni igyekvő megközelítést alkalmaznak. Ennek továbbra is része lehet az osztalékfókuszú megközelítés, de már egy alaposan újragondolt változatban, még véletlenül sem az eredeti „klasszikus” módon (bár szerintem az is megállja a helyét). Ami pedig az eredményességet illeti:
1. A referencia portfóliójukat nem csak az S&P500-zzal, de az MSCI World-del is érdemes összevetni (mivel a portfólió egyre bővül nem csupán S&P500-as cégekkel). Itt a 11% évesített hozam már a 8,1%-kal (MSCI World) áll szemben.
2. A portfólió összehonlításnál -tekintettel arra, hogy a módszer erősen defenzív- érdemes azt is kiemelni, hogy lejtmenetben (pl. 2022). sokkal kevesebbett esett, mint a benchmarkok: Az S&P500 pl. -18,1%-ot teljesített, az MSCI World -17,7-et produkált, míg a referencia portfólió -13,2%-os esében volt. Pszicho szempontból ez azért szintén fontos – lehet sokaknak megéri a plusz munkát.
3. A módszer valóban hosszútávú gondolkodást feltételez és a feljesztett változat (EVA keretrendszer alapú) még nagyon fiatal. Alsó hangon egy újabb 5, de inkább 10 év elteltével lehet majd csak igazán pálcát törni felette.
Az EVA témát direkt nem akartam felhozni, mert itt most az osztalékos részvényekről volt szó.
Fair értéknek amúgy néha olyan tartományt adnak meg, hogy nincs is értelme az alapján dönteni szerintem.
Szubjektív érzésre legjobban a „falling angel” osztalékos részvény kiválasztás ment neki, és a legtöbbet
ezekkel kereste.
1. Igen, biztos lehet találni még indexet amihez képest még jobb a 11%, de minek?
2. Aki 150 körül elkezdett META részvényt venni, az ajánlásuk alapján, az megérezte a volatilitást azért… 🙂
Én is vettem, de DCA-val, kicsit 100 feletti bekerrel, szóval köszi nekik a tippet, de hogy mi lesz pl a metaverse
témával, azt nem számolod ki EVA alapján.
3. Szerintem bármilyen stratégiáról legyen is szó, akár day trade is, évek múlva derül ki, hogy mennyire jól
működik egy adott embernél, szóval igen, 5 év múlva visszatérünk rá… 🙂
„Az EVA témát direkt nem akartam felhozni, mert itt most az osztalékos részvényekről volt szó.” Nem egészen. Osztalékos részvényekről volt szó Dávidra vonatkoztatva és ez már nem korrekt, mivel, ahogy fentebb írom jó ideje nem eszerint fektet be és vezeti a hírlevélszolgáltatást. Hangsúlyozom szerintem a korábbi tisztán osztalék alapú módszertana is megáll a lábán.
Válasz a pontokra:
1.”…de minek?” Hát talán mert minden profi szolgáltató használ benchmarkot. És lehetőleg olyat, aminek köze van a portfóliódhoz is. Ez eddig egyszerűen csak szakmai kérdés. Amúgy másfelől, ha követed őket, akkor a legutolsó hírlevelében ő is hivatkozik arra, hogy szíved joga eltekinteni az összehasonlítástól, ahogy Morgan Houseltől idéz is egy frappánsat (collabfund.com/blog/internal-vs-external-benchmarks/). Szóval a Te döntésed. Nekem pl. fontos, hogy mérjem valamihez a teljesítményemet.
2. Ha nem csak követed, hanem tényleg megérted őket (pl. végigmész az ajánlott tréningeken és könyveken), akkor a 2, pontot le sem írod :). Hosszútávú befektetésről beszélünk, a Meta jelenlegi fundamentális helyzete alapján pedig hosszútávon mesésen járhatsz az USD150 körüli belépőkkel (ez nem ajánlás, személyes vélemény). A volatilitásról is megtanulod, hogy az nem kockázat, hanem lehetőség. Végül arra is felkapod a fejed, hogy únos untalan elmondják: nagy butaság tisztán kvantitatív (akár EVA, akár bármi más) alapon döntést hozni. Nagyon komoly súllyal szerepel náluk a kvalitatív elemzés, ami választ ad a Metaverse dilemmára: konkrétan senki nem tudja ezt ma megmondani 😉 Ezért aztán a kommunikációjukban (rögzítsuk kommunikáció és nem ajánlás, ugyanis soha nem tesznek ajánlást) fel is hívják a figyelmet a megfelelő pozícióméretezésre.
3. No ebben 100%-ban egyetértünk. :). Nekem azonban eddig sok pénzt „tettek” a zsebembe, csak ajánlani tudom őket (sok másnál póruljárás után mondom ezt).
Szerintem alapvetően a reálhozam nagysága a lényeg, de az a baj, hogy az is nehéz kérdés, a forinthoz számoljam a reálhozamot, mert forintból élek, vagy dollárhoz, esetleg euróhoz, és hogy milyen inflációhoz mérjem a szubjektívhez, vagy vmelyik hazudott statisztikához? 🙂 Szerintem értem a gondolkodásukat, csak nem biztos hogy mindenben egyet is értek velük. Olvastam a Dávid régi osztalékos könyvét, meg többet azok közül amit ajánlanak, előfizetőjük vagyok, de nekem ez is csak egy megközelítés, nem a szent grál. Nem vonz annyira a csak hosszú távra befektetés, mert arra is van számtalan ellenérv, főleg itt keleten változhat sok minden hosszabb távon történelmi tapasztalatok alapján is. Azt tudom magamról, hogy a beszállókban jó vagyok, de a kiszállókat gyakran elvétem. A kedvenc taktikám ennek ellenére a swing trade pár hónapos távon, azért is írtam a META témát, de több hosszú távú befektetésem is van. Alapvetően kockázat csoportokba osztom a vagyonomat. Relatív kis, közepes, és nagy. A kicsiben fizikai dolgok vannak, ingatlan amiben lakom, nemesfém, valuta, a közepesben részvények, osztalékos és növekedési is, a magas kockázatúban pedig kriptók. A kérdés mindig, hogy milyen arányban legyen a megosztás ezek között, hova súlyozzak át, tegyek friss tőkét, aztán pedig nyilván az, hogy a kategórián belül mit csinál az ember.
Kiszűri a növekedési részvényeket, olcsó árazású részvényeket tartalmaz. A magas osztalék korrelál az alacsony értékeltséggel pl. P/E, P/B.
Na jó, de ezt az elemzést bárki el tudja végezni, még honlapok is vannak rá. De honnan tudod, hogy az így kiválasztott vállalkozások jó befektetések – hisz az alacsony árazásnak az alacsony érték is lehet az oka (pl már csak lefelé megy a vállalatnak).
1994 óta még mindig nyerő az osztalékalapú index: msci.com/documents/10199/5d105880-7bfc-4e3b-b76d-ba18b50a4184
„De honnan tudod, hogy az így kiválasztott vállalkozások jó befektetések – hisz az alacsony árazásnak az alacsony érték is lehet az oka (pl már csak lefelé megy a vállalatnak).” Sehonnan, ezért jó, hogy nagyon diverzifikáltak: az „arisztokrata” pl. nem engedi, hogy egy részvény vagy ország vagy szektor meghaladjon egy előre meghatározott százalékot, míg a FTSE All-World High Dividend Yield UCITS ETF majdnem 2000 darab részvényből áll.
Az az én bajom, hogy szisztematikusan kiválasztott x részvényt tart. Persze ettől még lehet jó – nem ezzel vitatkozom, inkább csak kérdezem, hogy a kizárt részvényekkel mi a baj, amiért megéri ezt választani.
És mivel ETF-ek, így nagyon olcsók. A FTSE All-World High Dividend Yield UCITS ETF újrabefekteti az osztalékokat, így azzal sem kell foglalkozni, majd kiveszel az alapból annyit, amennyit akarsz, akár egy osztaléknyit.
„a kizárt részvényekkel mi a baj, amiért megéri ezt választani.” Mert hosszú távon a value részvények felülteljesítők a növekedési részvényekkel szemben. Ez minden régióra, sőt országra igaz.
A dividend, mint value főleg az emerging-nél jó választás, mert egy részvénynél csak az ár és az osztalék az, amit nem lehet manipulálni.
érdekes kérdés, nem tudom, hogy ki lehet-e jelenteni állandó szabályként, hogy hosszú távon a növekedésnél jobb a value, különösen, ha 1-2 KPI-ra szűkítjük a value definícióját. De a mögöttes gondolatot simán el tudom fogadni, mint egyéni premissza (köszi a kommentjeid, nagyon informatívak voltak).
i.postimg.cc/t4G7JKPQ/siegel-dividends.jpg
köszi a képet, azért nem jelenik meg azonnal a kommented, mert a spam elkerülése végett a https és www. karakterek szűrve vannak
„ki lehet-e jelenteni állandó szabályként, hogy hosszú távon a növekedésnél jobb a value, különösen, ha 1-2 KPI-ra szűkítjük a value definícióját”
Nincs rá garancia, de eddig működött hosszú távon. schroders.com/en/uk/the-value-perspective/what-is-value-investing1/what-is-value-investing/
egyszerűbb követni, ha saját magadra válaszolsz ugyanazzal a névvel!
még talán egy fontos dolog: valamiért nem vagyunk tele olyan alapokkal (mondhatni maroknyi van belőle a többezerből), amik hosszú ideje végzik a piacok megverését értékalapú startégiával. Ha olyan egyszerű lenne, mint 2 KPI, akkor azt várnám, hogy több lenne, nem?
A linkelt tanulmányaidat azért majd ellenőrzöm, ha lesz időm, de valami nem áll össze nekem…
Nem hosszú ideje verik meg a piacot, hanem hosszú távon. 2009 óta például alulteljesítenek, így érthető hogy sokan nem tartanak ki mellettük. Pont a hosszan tartó alulteljesítés volt eddig a biztosítéka, hogy nem lett a népszerűség áldozata. Korábban is voltak ilyen hosszú alulteljesítések. Olyan ez, mint a diéta, egyszerű megérteni, de nem könnyű kitartani mellette. A HOSSZÚ távú ábrák jól néznek ki, de, nagyon rögös az út, vannak lejtők is. Csak támogatni tudom, hogy utánanézz!
2009 előtt is voltak már bef alapok, egy piacverő alap pedig mindig is nagy népszerűségnek örvendett. Persze az általad linkelt ábra szerintem nem tartana a piac felett egy 2/20-as aktív alapot, de kíváncsi vagyok a számítási módra (ugye könnyű „elszámolni” egy ilyet, ezért általában szkeptikus vagyok)…
Az ábrák a piac szegmenseiről és nem a rájuk épülő alapok teljesítményéról szólnak. Igen, ez gyakori. Jól teljesít valami, sokan (persze későn) beszállnak, aztán amikor alulteljesít, kiszállnak, pláne, ha közben más meg éppen jól teljesít. Olyan nincs, hogy valami mindig, folyamatosan felülteljesít. És igen, bármi ami eltér a bétától, az plusz kockázat. A hatékony piacok elmélete szerint a faktorok által elérhető prémium ára a plusz kockázat. Fama French 3 Factor modellt ajánlom a figyelmedbe, ami 3 faktor (piac, méret, value) segítségével a portfóliók teljesítményének 90%-át meg tudja magyarázni. Kedvcsinálás képpen: Fama 2013-ban Nobel-díjat kapott. Ajánlom még prof. Jeremy Siegel dividend (osztalék)-ról írt bármely munkáját, akár rövid cikkét. Ha rákattansz a faktor alapú befektetésekre nincs visszaút!:)