Hátrányos helyzetű emberek esetében gyakran vizsgáljuk a szülői példát. Ez az a minta, amit a gyerek magába szív, ez lesz számára a normális. Ráadásul a folyamat teljesen tudatalatti, még akkor is nagyon nehéz felülírni, ha felismerjük a hátrányait.
Nagyon hasonló a helyzet a pénzügyek terén is. A coachingok során szinte állandó kérdésem, hogy van-e valaki, aki példát mutat neked a pénzügyekben. A családi minták ezen a területen is nagyon mélyen gyökereznek, a legmélyebb tudást gyermekkorban, jó példával lehet átadni. Felnőttként már hónapok kínlódása az, amit korábban könnyű lenne elsajátítani. Ezért nagyon szomorú, hogy legtöbbször nemleges választ kapok a pozitívnak tartott családi mintát firtató kérdésemre. Márpedig ha a hozott minta nem felel meg a céljainknak, sokkal több energia megváltoztatni ezeket a rossz beidegződéseket, mint csupán újra felfedezni, megerősíteni egy ismertet.
Elindítottam a facebook csoportunkat, ahol gyakrabban és más formában is tudjuk tartani a kapcsolatot. Lépj be te is!
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
Ez persze nem csupán a szülők hibája; közrejátszik az is, hogy az utóbbi évtizedekben nagyot fordult a világ, amihez alkalmazkodni kellett, ezért nem mindig alakulhattak ki a megfelelő minták.
Mivel azonban akarva vagy akaratlanul is átadjuk a tudásunkat, én nagyon fontosnak tartom a családon belüli beszélgetést a pénzügyekről. Arról már írtam, hogy mit gondolok a házastársi pénzkezelésről, ez a bejegyzés inkább a gyerekekre vonatkozik. Nem vagyok pedagógus, saját gyermekem sincs, de azt gondolom, hogy mindenkivel lehet a saját szintjén beszélgetni. (Lehetőleg ne azzal kezdjük a 10 éves gyermeknek, hogy nem tudjuk, hogy miből fizetjük ki az ételt. Szorongani ráér később is.)
Célok
Az online kommentek közt rendszeres a vita, hogy milyen értelmetlenségeket tanítanak az iskolában, bezzeg hitelfelvételt, pénzügyi ismereteket nem. Általában népszerűtlen a véleményem, mert leírom, hogy a pénzügyi ismereteknél még a cotangensnek is több értelme van. A saját tapasztalatom szerint akkor tudok leghatékonyabban tanulni, ha már meglévő tudáshoz kötöm. Ha van egy problémám (vagy általam ismert egy probléma), amire megoldást keresek.
Egy gyerek (vagy fiatal felnőtt) pénzügyei a szülei zsebétől egészen az iskolai büféig tartanak, így az élettapasztalata egy zsíros kenyérével vetekszik. Nem tudja felfogni a hitelfelvétel, pénzkezelés, befektetések értelmét, jelentőségét. (Még sok felnőtt is küzd vele!) Még az atomerőművek hőleadásának változásáról is érthetőbb előadást lehet tartani az iskolában, mint a pénzkezelésről. Ezzel nem azt mondom, hogy az ilyen irányú kezdeményezések haszontalanok. Sőt, szerintem workshop jellegű tanulással, mélyebb bevonódással szép eredményeket lehet elérni. Viszont ez aligha lesz tartós, ha nincs meg a szülői támogatás, bevonás. Akkor inkább a cotangens!
Késleltetett jutalom
Már az is nagy előrelépés lenne, ha a gyermek 14-16 éves korára akár teljes belátást kapna a családi költségvetésbe. Ez azért igazán fájdalmas, mert a szülőknek is tudatosnak kéne lenniük, hogy legyen mit bemutatni. A közös beszélgetés pedig lehetővé tenné, hogy a gyermeknek egyre nagyobb beleszólása legyen a családi fókuszpontokba, szépen lassan felismerve a személyes felelősség fontosságát.
A gyereket így bevonva lehet neki megtanítani a késletetett jutalom koncepcióját is, ami nélkül később nagyon nehéz lesz boldogulnia. Először csak nem kaphatja meg azonnal a játékot, aztán a korának megfelelő falakba ütközik. Legalábbis ez történik, ha valaki szerencsés. Ha ez nincs meg, akkor az éppen aktuális bankszámla/hitelkártyaegyenleg lesz az, ami határt szab a vágyaknak! De ha a szülő sem tanulta meg ezt a pénzügyekben, akkor a gyerek sem fogja.
A bejegyzésben a szülőkről írtam, de általában az ügyfeleknek nagybácsit, nagynénit, nagyszülőt is nehéz megnevezniük, akiknek példamutató a pénzkezelése. Jobb esetben a szélesebb baráti körben már találnak valakit. És itt még csak a pénzügyi tudatosságról beszélünk, a befektetésekről, nyugdíjtervezésről szólni sem merek.
az oktatassal kapcsolatban nagyon egyetertunk! Engem nem engedtek diakmunkat vallalni gyerekkoromban (“akkor inkabb segits nekem ingyen, ugyis megveszunk neked mindent ami kell”). Viszont mikor vegul utolso eves egyetemistakent eloszor lett bevetelem, hirtelen elkezdett foglalkoztatni hogy miben tartsam a penzem. Akkoriban a klasszikus bankbetet adott magas egyszamjegyu hozamot, de elkezdtem olvasni a tökepiacokrol, kötvenyekrol, stb. Ugy gondoltam – es azota is ugy gondolom – hogy okosan befektetve ugyanannyi munkabol sokkal nagyobb vagyon is felhalmozhato. Kifejezetten penzugyi pozitiv pelda nem nagyon volt az eletemben, a kesleltetett jutalom pozitiv hatasat viszont ennek ellenere mar egeszen fiatal koromban megtapasztaltam.
Szerintem ha iskolaban tanultunk volna penzugyi tudatossagot az elsiklott volna idovel mire relevans lett volna. Igy viszont hogy az elso bevetellel egyidoben kezdtem el utanna olvasni, igy azota is folyamatosan erdeklodom a tema irant.