Egyre-másra hallani olyan híreszteléseket, hogy külföldön olcsóbb élelmiszert vásárolni, túl drágák a magyar boltok. Ezen híresztelések egy részének lehet valóságtartalma, például a 31,5%-os forgalmi adó (áfa+kiskereskedelmi különadó) valóban hátrányba helyezi a magyar boltokat a határ túlfelén lévőkkel szemben. Az sem segít, hogy a kormányzat kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája néha meg-megsérti szabadpiaci alapelveket. Erről már írtam korábban is. De ebben a bejegyzésben kritikát szeretnék megfogalmazni a pletykákkal kapcsolatban, és saját példámon megvizsgálni, hogy velünk kapcsolatban ez vajon mennyire igaz.
A bejegyzés hallgatható verzióját itt találod.
A legnagyobb problémám az összehasonlításokkal, hogy nagyon más benne élni, mint egyszer-egyszer kipróbálni a külföldi vásárlást. Ha egyszer átnézel a szomszédba, akkor természetesen a jó ajánlatok kihasználása mellett fogsz dönteni. A rosszakat a boltban hagyod, hiszen azt megveheted majd jövő héten otthon is. Tehát sokkal korrektebb lenne az összehasonlítás, ha hosszabb időtávon, minden terméket tartalmazó kosarat hasonlítanánk össze. Sajnos még ha lehet is spórolni valamennyit, a plusz idő és költség miatt nem nagyon éri meg senkinek. (A minőséggel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, de az átlagember/átlag újságíró/átlag politikus sem hiteles forrás benne, szóval nem hiszem, hogy érdemes lenne ezen sokat gondolkozni.)
Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy ezt valamennyire meg is tudom tenni. Sajnos csak korlátozottan, tudva, hogy ez másokra nem feltétlen lesz igaz, de igyekszem bemutatni az élelmiszerek költségének hatását egy két országgal arrébb fekvő országgal összevetve. Ez ugyan nem szomszédos ország, de legalább főváros-főváros összehasonlítás. Az általam vizsgált legtöbb termékre (élelmiszer) itt 12% az áfa, míg Magyarországon ezek három különféle adókulccsal adóznak (9,5%, 22,5%, 31,5%).
Eredmények
A korlátok, amik elég számosak, a következő fejezetben szerepelnek. Az adatok megfelelő értelmezéséhez elengedhetetlenek, de tudom, hogy sokakat nem érdekelnek, ezért az eredményekkel kezdem.
Olcsóbb volt az élelmiszer Magyarországon?
Igen. Még az inflációt is beleszámítva ugyanazon termékcímkével ellátott termékek átlagára Magyarországon 9,77%-kal volt alacsonyabb a 2024-es fogyasztást alapul véve. Érdekes, hogy a 2023-ast alapul véve csupán 6,35%-kal. Ennek oka a sajt-, darált sertés- és csirkemellfogyasztás növekedése a termékmixben, valamint a görögdinnye- és az oldalasfogyasztás csökkenése. A dinnye errefelé nem annyira gyakori (a finomak Magyarországról jöttek), az oldalast pedig nem találom bőr nélkül… A teljes költség 79-83%-a megegyező címkével volt ellátva, tehát véleményem szerint elég pontos adatot mutat a helyzetről.
A valódi volumennel rendelkező termékek közül mára jelentősen olcsóbb tojást, konzerv szardíniát, édesburgonyát és vajat (-13,1%, -22,9%, -12,5%, -8,7%) tudunk vásárolni. A virslik minősége nehezen összehasonlítható, de közel 19%-ot spóroltunk vele a költözés után. Mondjuk mára teljesen felhagytunk a fogyasztásával…
A növekedésben a sajt hozzájárulása a legnagyobb (a volumen okán, de az átlagára is növekedett +27%-kal). A paradicsom 53%-kos növekedése egy fájó pont, de kisebb volumene miatt nem annyira komoly probléma. Nagy növekedést láttunk még a felvágottak, darált sertés, csirkemell és a liszt átlagárában (19,9%, 28,9%, 25,7% és 33,2%).
A havi költésben átlagosan 10,2%-kal költünk többet, vagyis mérési módszertantól függően valamivel többet nőtt a költésünk, mint az árak, de őszintén örülök, hogy ennyivel megúsztuk, mert a szolgáltatások sokkal csúnyábban néznek ki. Pozitív példa a lakhatásunk, amivel nagyon nagy szerencsénk volt, és helyi tömegközlekedés, ami nagyjából fele annyiba kerül, mint Budapesten.
Korlátok
Sajnos az összehasonlítás nem tökéletes, ennek több oka van. Az első, hogy eltérő időszakból származó adatokkal kell dolgoznom. Ebben az időszakban a magyar élelmiszerinfláció 2,44% volt. Ezt a hatást kiszűrtem, de természetesen lehet, hogy az egyik vagy másik termék jelentősen eltért az átlagos értéktől, amivel viszont nem számoltam. Például sajtot, feldolgozatlan húst aránylag sokat vásárolunk, előbbi ára a KSH szerint több, mint 10%-ot csökkent, de az utóbbi árnövekedése sem érte el az élelmiszerátlagot. Az adattartalom különböző lakhatási okok miatt 2023 március és 2023 november közötti időszakot vette figyelembe a magyar adatokhoz, a kinti élethez pedig 2024 ugyanezen időszakát.
A költözéssel kapcsolatos változások miatt változhatott a fogyasztásunk, természetesen reagálunk az árakra, helyzetre. Konyhatündér diétája is sokat változik, nekem pedig az első 3 hónapban a munkáltatóm biztosította az ebédet. Nyilván ezeket nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kiszűrni, ezért a havi teljes kiadásokat csupán 5 hónapra tudom összehasonlítani (novembert is kihagytam, mert nem teljes hónap). Azt legalább elmondhatom, hogy fővárosból fővárosba költöztem, tehát legalább itt nincs strukturális törés.
A tojásban viszont volt, míg Magyarországon az L méretet vásároltuk, itt áttértünk az M-re, így a jobb összehasonlítás érdekében 17%-os darabszám kiegészítéssel hasonlítottam össze a két terméket. Nagyon hiányzik az ehető kolbász, amit nem 8.000 forintért adnak (komolyan, hogyan lehet így élni?).
Ezen kívül engem meglepett, hogy léteznek valódi akciók, amiket ki is tudok használni. Ez Magyarországon nagyon ritkán fordult elő. Természetesen ugyanazok a boltok sem érthetőek el, de szerintem ebben nem olyan nagy a különbség. Talán többet járunk kisebb alapterületű boltba (mert ez van közel), de remélem ennek a hatása kicsi.
Összességében az összehasonlítás elég nehezen elvégezhető, jobb lenne, ha ugyanarra az intervallumra lenne két ugyanolyan család a két helyszínen. Ez szinte lehetetlen, de az adataim egy egész jó kiindulópontot adnak. De a prágai és budapesti élelmiszervásárlást összehasonlítva a külföldön vásárolni még mindig drágább.
Ha érdekelnek a TBSZ brókerek költségei, mindenképp olvasd el ezt a bejegyzést.
A mérvadó írások többsége nem állítja, hogy Magyarország drága, azt állítja, hogy vásárlóerő-paritáson vett PLI-re drága Magyarország egyes országokhoz képest (itt már inkább csak a szegényebb országok jönnek szóba a forint folyamatos leértékelése miatt). De a legjobb összehasonlítás egy konyhakontroll szempontjából, ha a medián jövedelemre vetítjük az adott helyi árakat (persze itt is számít a fogyasztói kosár). Ebben az összehasonlításban Magyarország már gazdagabb országokhoz képest is kijöhet drágábbra, elsősorban az alacsonyabb termelékenység miatt, különösen egyes könnyűipari termékeknél, élelmiszerben. Persze itt sem fekete-fehér a kép, pl. tipikus példa a baromfiipar, a magasabb termelékenységű nagyipari baromfitenyésztés általánosságban silányabb minőséghez vezethet egy kontrollált, de mégis háztáji jellegű tenyésztéshez képest. Ugyanakkor egy rendes tanyasi háztáji csirkéből nagyobb eséllyel kapsz madárinfluenzát a következő 10 évben, mint egy aprólékosan kontrollált nagyüzemi tenyésztésből.
Szóval vissza az árakra, jövedelmi összevetéssel kiegészítve:
Bruttó és nettó medián jövedelmek 2023-ban, 378HUF/EUR illetve 23.7 CZK/EUR-on.
Budapest kb. 1257 EUR kb. 833 – 900 EUR
Prága kb. 1829 EUR kb. 1350 – 1477 EUR
Amiből két dolog következik. 1. a magyar fizetésből megélni Csehországban elég komoly életszínvonal csökkenés lesz, 2. a cseh fizetéssel jelentősen olcsóbb Csehország, mint a magyar fizetéssel Magyarország.
Még három dolog:
„Talán többet járunk kisebb alapterületű boltba (mert ez van közel), de remélem ennek a hatása kicsi.” Nem, nem az, ha az a kisbolt láncfüggetlen (nem Aldi, Penny vagy ezzel egyenértékű diszkont). Kivéve ha ezt a cseh árkosarat egy láncfüggetlen – vagy legfeljebb CBA-s – magyar üzletével hasonlítottad össze. De ha független cseh kisboltot vetettél össze magyar hiperrel vagy diszkontlánccal, akkor erőteljesen torzított a mintavétel.
Nem írtad, hogy végül bruttó vagy nettó árakat vetettél össze.
„Ebben az időszakban a magyar élelmiszerinfláció 2,44% volt”. A magyar élelmiszer inflációra ez az adat max hó/hó alapon volt igaz, és nagy a statisztikai bizonytalanság. Pl. szépen kezdtek növekedni a kiskereskedelmi volumenindexek, de ugyanakkor ez az index nem kezeli az élelmiszerpiacon jelentősen beinduló zsugor és minőségromlási inflációt. Az inflációnál a CPI ugyan papíron kezeli legalább a zsugorinflációt, de a termékcserék miatt ez inkább csak az alapélelmiszereknél működik, amiknél magasabb is az infláció látványosan az általános élelmiszer inflációnál (szerintem a feldolgozott termékek ára is hasonlóan nőtt, de ott a zsugor és a minőségváltozás elrejti ezt a statisztikában).
Mondok egy példát a minőségi alapú elinflálásra: veszel egy nyolctojásos tésztát. Tojásos száraztészta vagy „…tojásos teljes kiőrlésű száraztészta tojástartalmat a “…… tojásos” kifejezéssel megadva (a kipontozott helyen betűvel vagy számmal a száraztészta 1 kg-jához felhasznált tojások számát kell feltüntetni);” „A tojástartalom esetében 1 tojásnak a 45 g tömegű héj nélküli tojás, illetve az ezzel egyenértékű tojáskészítmény felel meg.” DE! Az Élelmiszerkönyv viszonylag nagy eltérést enged a feltüntetett értékhez képest. A megengedett legnagyobb negatív eltérés 4 tojásos tészta esetében 20 %, 8 tojásos terméknél 25 % lehet. Ez azt jelenti, hogy egy eddig nyolc tojással készített tésztát csinálhatsz hattal, anélkül, hogy akár a címkét meg kellene változtatnod (enyhébb formában a nyolc tojás helyett használsz hatot, meg némi vásárolt tojásport). Ami ma Magyarországon ebben a műfajban zajlik, az szerintem párját ritkítja, és jottányit sem mozgatja a hivatalos inflációt sehová. (Ebben az esetben az inflációt pénzben akkor kezded el érzékelni, ha rájössz hogy valami nem stimmel a termékkel, és próbálsz a „régi minőségű” termékhez hasonlót vásárolni… ha megteheted).
Te nem olvastad azokat az írásokat, amik a határmenti boltok olcsóságát méltatta? Az majdnem magától értetődő, hogy egy szegényebb országban arányosan többet költenek az élelmiszerre (különsen kis fizikai távolságok esetén), nem is hiszem, hogy ezt valaki megkérdőjelezi. Vigyázz, ez az összehasonlítás csak élelmiszerre (azon belül is a családom által fogyasztottakra vonatkozott), tehát helyesen inkább cseh mediánfizetéssel arányosan kevesebbet kell költeni az általunk vásárolt élelmiszercsomagra.
Bruttó árakat hasonlítottam össze természetesen.
Nyilván nem független kisboltot hasonlítom össze, de egy nagyobb Albert árai szerintem kis hatást jelent az Allee Interspar áraival összehasonlítva. A méretkülönbség tippre 25% körül lehet. Viszont járunk városon belüli, de nagyobb Tesco-ba is.
Az inflációs szám helyes átlagos 2024/2023 infla, az éves is 2,8…
Ahogy írtam, a minőségről én nem szívesen vitatkozom, mert nem értek hozzá, nehezen mérhető és az emlékek erősen befolyásolják az embert. Arról nem is beszélve, hogy miért feltételezed, hogy eddig nem érte meg csökkenteni a minőséget az élelmiszerkönyv lehetőségeinek aljára, vagy hogy nincs meg ugyanez a trend Csehországban is (itt is volt némi fullasztó infláció).
„Te nem olvastad azokat az írásokat, amik a határmenti boltok olcsóságát méltatta?” De sokat, viszont azok tipikusan az alkalmi nagybevásárlásoknál kihozható árelőnyöket nézegették, nem általános megélhetést hasonlították össze és nem olyan élethelyzeteket írtak le, hogy átugrok Romániába két tejfölért. (pl. itt egy cikk ebben a témában: telex.hu/gazdasag/2024/10/28/lidl-bevasarlas-arak-vasarloi-kosar-osszehasonlitas-ausztira-horvatorszag-romania-szerbia-szlovakia) Szerintem a komolyan vehető írások többsége pont azt a szegmenst fedi le, amit te is elismersz, „egy részének lehet valóságtartalma, például a 31,5%-os forgalmi adó (áfa+kiskereskedelmi különadó) valóban hátrányba helyezi a magyar boltokat a határ túlfelén lévőkkel szemben”, illetve leírják azt is mi drágább ugyanott. De én azt is alapvetésnek tekintem, hogy ami megéri Debrecen-Nagyvárad viszonylatban, az (ha van üzemanyagköltség) már nem éri meg Szolnok-Nagyvárad viszonylatban (a hivatkozott cikkben is van valami ilyesmi említés). Amit blogokon, vagy sommás kijelentésként tesznek emberek, az nyilván túlzott leegyszerűsítés, de szerintem ezt nem érdemes felróni, a formátum hozza. Pl. te is „Tényleg olcsóbb külföldön vásárolni?” címet hozol, és ugye Csehország a „külföld, ami biztosan drágább abszolút értékben Magyarországnál fejlettsége okán, de hát ott van mondjuk Bulgária, ami szintén két országgal odébb van, megfelel a „külföld” kategóriának, tehát egyenértékű Csehországgal ezen paraméterekben, és legalább annyival olcsóbb Magyarországnál, mint amennyivel Csehország drágább. Szóval már két országnyi távolság is igen nagy szórást mutat arra kérdésre, hogy „Tényleg olcsóbb külföldön vásárolni?”
Az inflációnál nem kétlem, hogy ez a gyári érték, inkább csak arra akartam utalni, hogy maga az adat sajnos nem nagyon megbízható, és kissé a statisztikai intézményekkel trollkodva írtam, hogy ez legfeljebb hó/hó alapon igaz a polcokon (elnézést, ez félreérthető volt).
„Arról nem is beszélve, hogy miért feltételezed, hogy eddig nem érte meg csökkenteni a minőséget az élelmiszerkönyv lehetőségeinek aljára, vagy hogy nincs meg ugyanez a trend Csehországban is”. Erre még reagálnék. Szerintem nagyon különbözik a piaci magatartás egy stabil ás nem stabil árkörnyezetben. Stabil árkörnyezetben valószínűbb a nagyobb reáljövedelem, ezért nem tudsz árat emelni, csak ha értéktöbbletet tudsz teremteni, alapvetően jó környezet a magasabb minőségű termékek fogyasztásának növekedéséhez. Felgyorsult inflációnál nagyobb a volatilitás (egyes rétegek bére gyorsan követi az inflációt vagy meg is előzi, másoké nagy ütemben kezd leszakadni, pl. állami alkalmazottak, nyugdíjasok). Élelmiszer szempontjából viszont minden fogyasztó közel egyenlő súlyú, így ha az alsó 4-6 decillis reáljövedelme nekiáll csökkenni, nagyon hamar eljön az a pont, ahol a fogyasztás egy részét el kell hagynia (nincs több sushizás), vagy alacsonyabb árú helyettesítő terméket kell keresnie, mert gyorsan elérik a termékek a személyes árplafonját. Ilyen környezetben – mivel a termelői árak is emelkednek – a két határgörbe gyorsan összeér a termelőnél és a forgalmazónál. Így sokkal nagyobb a nyomás az önköltség csökkentésének irányába is, aminek egy releváns módszere a minőségrontás a drasztikusabb áremelés helyett. Kiegyensúlyozott környezetben ennek nincs nagyon értelme, ha nem a legolcsóbb termék pozíciójába pályázol, mert ha csak minőséget csökkentessz (önköltségi nyomás nélkül), lesz hasonló áron a tiédnél jobb termék, azaz piacot veszítessz.
A link miatt spam-be teszi a hsz-t.
Köszi a választ. A bejegyzésnek két része van. Egyfelől elmélkedés, kritika megfogalmazása arról, hogy miért jöhetnek ilyen híresztelések (ez választ ad a címben szereplő kérdésre), a másik, hogy a saját adataimon megnézem, hogy mi a helyzet, hiszen ott össze is tudom hasonlítani az élelmiszer költségét. De nyilván nem azt mondom, hogy nem létezik Magyarországon olyan, akinek megéri. Pl ha jól emlékszem, akkor Sátoraljaújhely egy részének a szlovák oldali Tesco közelebb van, mint a magyar.
A kiskereskedelemben stabil környezetben is nagyon erős a verseny, sőt ott is van sok termék, ahol az ár a meghatározó tényező. De szívesen olvasnék egy tanulmányt, hogy romlott-e a „láthatatlan” minőség az utóbbi évben, mert kétségtelenül izgalmas téma.
Magyarul legfeljebb a zsugorinflációról találsz, de van némi irodalma, pl. thearf-org-unified-admin.s3.amazonaws.com/MSI_Report_24-107.pdf
ma olvastam valami magyar oldalon hogy átlagárban nem is drága a Magyarországon megvehető üzemanyag. Megnéztem Horvátországban 641 Ft-ra írták . Ha ennyi lett volna nem is tankoltam volna , de Alsóhiholjácon az INA kúton 1,44 EUR volt a dizel , akkor 402 volt az euró , nálam ez 579 FT , ennyit a magyar statisztikáról . Mostanában a magyarok járnak külföldre vásárolni , tankolni , sajnos nagyon túl van adóztatva itthon minden.
Van lehetőségem pár hetente Szlovákiában vásárolni, a határ mentén (Billa, Lidl).
10-ből kb. 2 terméket tudtam olcsóbban megvenni, a többi azonos árban vagy drágábban volt elérhető (pedig alacsonyabb még mindig a szlovákiai ÁFA). Általános dolgokat pl. zöldség, gyümölcs, pékáru, sajt, felvágott.
Így az én tapasztalatom szerint azt kijelenteni általánosságban, hogy a határon túl jobban megéri bevásárolni (azaz mindent ott megvenni, amit amúgy aznap vásárolnék) az erős túlzás! De leginkább globalista, fizetett sajtós propaganda (talán most, hogy megszűnt az USAID-es finanszírozás ez kicsit visszaszorul).
Az üzemanyagot meg nem is említeném inkább.
(A hozzászólásom nem a te cikkedet volt hivatott kritizálni, mielőtt félre értenéd, hanem az általános „kint minden olcsóbb” propagandát.)
Na megjött ide is a sötétség, Globalista meg fizetett sajtós propaganda, az.
Én főleg szlovák példát tudok hozni. Sosem gondoltam, hogy nekem megéri kétszer egy órát arra pazarolni, hogy 60+ kt-t autózzak, mikor itt a sarkon is van egy Lidl.
De ha érdekel valaki a tapasztalatom:
– minden olcsóbb a szlovák Lidl-ben? természetesen nem. Nem éri meg például ezekért átmenni: péksütemény, sajt, csirkehús – ezek jellemzően drágábbak, mint Magyarországon
– ami megéri, főleg, ha akciós: tej (több kartonnal szoktam hozni), müzli (10 kiloszámra), hűtött narancs- és almalé, szénsavas üdítők, energiaitalok, fagylalt, sertés- és marhahús (akciótól is függ persze).
– ami akciós termék, és szükség van rá, szerintem nyugodtam meg lehet kint venni, nem fogsz rosszul járni vele
– általában sokkal több az akció és számomra relevánsabb termékeket tartalmaz
– az üzemanyag költség visszajön azzal, hogy kint tankolok gázt, mert azzal is megy az ótó (ott kb. 270 forint, itt most kb 380 Ft/l.)
Szóval biztosan nem mindenért és nem mindenkinek érdemes átmenni. Nekem megéri.
Saját tapasztalatom szerint – nyilván – nem minden olcsóbb, de néhány dolog biztosan, amiért a határmenti lakosoknak simán megérheti átugrani a szomszéd orszádba. Néhány dolog: vaj (ez eléggé kiengyenlített, de sokáig Ausztriában lényegesen olcsóbb volt), fagyasztott pizza, chips, kávé. A kosaramat ne kritizáljátok 🙂
És akkor a választékról még nem beszéltem, Aldi – Hofer, Lidl – Billa, valahogy Ausztriában mindig többféle péktermék van zacskózva is, így már simán megérheti 1-1 bevásárlást külföldre tervezni. Bár tudom, nem erről szólt a cikk.